Csak a történelmi hitelesség kedvéért Sári a következő verset szavalta el nekem anyák napján (mert nálunk az oviban nem szokott ünnepség lenni -állítólag túl nagy logisztikai feladat megszervezni... na mindegy.)

Mentovics Éva: A legdrágább anyukának

Ezernyi kis apró jellel 
tudattam, hogy létezem.
Számlálgattad a napokat,
vajon mikor érkezem?

Később aztán ágyam mellett 
álmot hozott szép dalod.
Hogyha néha nyűgös voltam,
karod lágyan ringatott.

Mint napfény a fellegek közt,
szivárvány a rét felett, 
úgy hinted szét éltet adó,
melengető fényedet.

Akárhányszor születnék is, 
nem kellene más nekem, 
azt kívánnám századszor is, 
mindig, mindig légy velem.

Kezemben e kis virággal
tiszta szívből kiáltom: 
Te vagy nekem a legdrágább
Anyuka a világon.