Sári napok óta könyörög, hogy hadd aludjon velünk. Még a nyaralás előtt, amikor fájt a füle, rászokott, és azóta nem igazán akar a szobájában aludni, ami így iskola előtt szerintem nem túl jó tendencia. Ha ott is alszik el, éjjel biztos, hogy felébred, és kiabál, hogy vigyük át.
Tegnap elmesélte, hogy azért, mert rosszakat álmodik. Állítása szerint van egy visszatérő momentum az álmában: egy nagyon ijesztő, csúnya, citromsárga színű ló, aminek félelmetes a pofája, és nagyon csúnyán beszél. Mármint, káromkodik, és rosszakat is mondd neki. Sári pedig ettől a lótól nagyon fél.
Próbáltam neki tippeket adni, hogy mivel zabolázza meg ezt a lovat (ami nyilván valamit szimbolizál, de mivel Sári nem emlékezett pontosan, hogy miket szokott neki mondani ez a ló, ezért erre nem jöttünk rá), pl. hogy egyszerűen zavarja el, vagy magyarázza meg a lónak, hogy így nem lehet viselkedni, vagy próbálja megetetni ("Anya, egyszer akartam neki adni almát, de azt nem szerette"), végül az tetszett Sárinak a legjobban, hogy ilyenkor maga mellé álmodja a kutyánkat is, aki majd jól megvédi őt.
Azért megfogadta azt a tanácsomat is, hogy rajzolja le a lovat, és amikor elkészült a szép színes, aprólékos rajz, akkor tépjük szét! Így is lett, bár előtte még diktált nekem egy levelet a lónak:
"Csúnya, gonosz sárga ló nehogy merjél még egyszer az álmomba jönni, vagy a Brutusz szétmarcangol! És ha valaki más álmába bele mersz szállni, akkor az ő kutyáját, vagy a Brutuszt ő is beleálmodja, és akkor szétmarcangol!"
Az apróra tépett rajzot a Mamával még el is égették, úgyhogy ma éjjel már nem jött vissza a csúnya, gonosz sárga ló. Igaz, velem aludt...
Szorongás-kezelés alapfokon... remélem, nem az iskola miatt ilyen ideges.
Mondtok, amit mondtok