Cs. - bár a világ jelen állása szerint nem kíván jelen lenni lánya születésénél - dacolva az elveivel elkísért a szülésfelkészítő-tanfolyamra, amit a kórház szervezett.

A dolog kalandosan indult, ugyanis kb. a 20. hívásra vette fel egy nem túl kedves férfi a telefont, aki szerint 1-kor kezdődött az előadás. A témát nem tudta megmondani - ezért kicsit később újra telefonáltam, amikor is kiderült, hogy nem 1-kor, hanem 6-kor, nem a harmadikon, hanem a második lesz a cucc, de hogy miről lesz szó, azt élő ember nem tudja, még az előadó sem. A szülásről tutira - nyugtatott meg a vonal másik vége, úgyhogy gondoltam, ez csak nem árthat se nekem, se Cs.-nek.

Cs. egész úton azzal idegesített, hogy ha mi leszünk egyedül, és neki kérdeznie kell, akkor kinyír. (Mert ő szégyenlős, és ha kevesen vannak, akkor ciki a padlót bámulni). Szerencsére már 3-an voltak a teremben: egy pár és egy nő egyedül - szegényt jól lesajnáltuk, ő volt ugyanis a szerencsétlen megesett nő, akit felcsináltak, aztán otthagyták. Az előadóterem nagy volt és szocreál (vajon a mustársárga álmennyezet kötelező pártszimbólum volt a 70-es években, vagy csak divatos?), tele baromi kényelmetlen székekkel. Nekem rögtön pisilnem kellett, de az egyetlen WC, amit 1 km-es körzetben találtam be volt zárva. Milyen kedves, gondoltam, egy kismama ugyanis köztudottan nem megy pisilni minden ötpercben - de mit lehet tenni, rászóltam Sárira, hogy namostaztán kuss legyen, és összeszorítottam a lábam az elkövetkezendő másfél órára.

Közben szépen gyűltek az emberek - főleg párok, de azért volt még egy-két szerencsétlen "megesett". Cs.-nek természetesen mindenkire volt valami megjegyzése, összességében megállapította, hogy nálunk sokkal szerencsétlenebben is képesek találni valakit, aki hajlandó szexelni, mi több, nem védekezni, szóval jó helyen van az önbizalmunk. Vicces volt, ahogy mindenki, aki belépett a terembe, elsütötte azt a gyenge poént, hogy "Tessékmondani, itt lesz a terhestanfolyam?" - majd végignézett a kb. 40 7-8-9 hónapos kismamán... A másik nagy beszólás (amit én is eleresztettem) az "Üljünk az első sorba?" és a "Hoztál füzetet?" volt.

Szó volt egyébként az epidurális érzéstetlenítésről, amit rendkívül hasznosnak tartottam. Eddig ugyanis sorba bombáztak olyan kérdésekkel, hogy akarok-e majd kérni, amire mindig azt válaszoltam, hogy honnan tudjam, mennyire fog fájni? Aztán jöttek az ellenzők, akik ugye mind kibírták, pedig 12 órától kezdve 3 napon át vajúdtak, és ejnye de majd nem fogod érezni, ha nyomnod kell, és akár le is bénulhatsz tőle, és amúgy is, fájdalommal szülöd gyermeked, mert az a hülye Éva anno bevállalta.

Most már legalább tudom, hogy 1. nem leszek hős, és ha úgy érzem, akkor kérek (szerencsére erre a kórházban 24 órában van lehetőség) 2. attól még érzem a nyomásingert 3. rövidíti a vajúdást (mivel hogy izomlazító) 4. kicsit hosszabbítja a kitolást (mivel hogy izomlazító) 5. szinte senki nem bánul le tőle, és akkor is csak az, akit kontárok szúrnak meg (tanulság: bízz az orvosban) 6. általában nem lehet vele felkelni, vagyis ha kérek, akkor ágyhoz leszek kötve 7. a babára nincs semmilyen hatással. 8. Cs. rosszul van a lumbális zóna szó hallatán

Summa summarum kezdenek meggyőzni a hasznosságáról, szóval szerintem jelzem az orvosnak, hogy ha nem muszáj, nem szeretnék bibliai módon vajúdni, és szülni.

Az előadás után kérdéseket lehetett feltenni: meglepő módon szinte csak és kizárólag pasik kérdeztek - a fájdalomcsillapításról.

Szó volt még a gátmetszésről is - ebben is kezdek arra hajlani, hogy inkább vágják, mint repedjen - aztán legfeljebb kicsit szűkebbre szabjuk, ha lehet.

Prakitkus tanácsokkal is ellátták főleg az apákat: pl. melyik bejárathoz parkoljanak, ha itt az idő (jellemző, hogy ez foglalkoztatja a pasikat leginkább).

Sajnos nem vetítettek semmi véres videót a szülésről (pedig szerettem volna Cs. arcát látni aközben), és úgy általában a szülés folyamatáról sem volt szó, de azért alapjáraton hasznos volt az előadás. Cs.-nek csak egyetlen kérdése lett volna, de nem tette fel, nevezetesen, hogy legközelebb is el kell jönnie?

A szülésre még mindig nem akar bejönni, de egyre inkább érik bennem a gondolat, hogy csak pózol (védi a férfiúi szerepét) és tulajdonképpen nagyon is meg van hatva ettől az egésztől. Ha kicsit gyúrom, a végén még lehet, hogy ő vágja el a köldökzsinórt.

Remeg a keze.

Szerző: anna_over_the_moon  2008.01.10. 16:15 4 komment

Címkék: cs csipet szules egeszsegugy

A bejegyzés trackback címe:

https://sarikittyom.blog.hu/api/trackback/id/tr274579900

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ursula 2008.01.11. 15:06:53

hát, akkor én is az említett szerencsétlen kategóriába esem, ált.-ban egyedül megyek... már azt hittem ugyanoda, mert a teremleírás teljesen megegyező:)

Ismeretlen_44444 2008.01.11. 15:43:41

Voltam parszor orvosnal Cs. nelkul, es olyan szarul ereztem magamat egyedul, hogy kozoltem vele, hogy valas terhe mellett hagyhatja ki a vizsgalatokat ezentul. Elvegre -bar en vagyok terhes- nemcsak en varok babat... O pedig ennel konnyebben nem is szerezhetne oromet: elvegre csak csendben kell lennie es ulnie mellettem, nem? A szules egy picit mas tema, de tekintve, hogy o juttatott ide, szerintem ugy fair, ha legalabb megprobal ottlenni. Csak attol felek, hogy egyedul leszek. (Ugyanott? Akar az is lehet, nem?)

Ursula 2008.01.11. 17:24:34

nem, a "miénk" az első emeleten van. de tényleg teljesen így néz ki ami a szülést illeti, igazad van, de hát erőltetni sem lehet. talán megoldás, ha nyitva hagyjátok, hogy bármikor kimehet, úgysem akar majd:)

Ismeretlen_15787 2008.01.16. 23:00:10

:D:D:D Most cask ennyi..de most nagyon:D