Azt olvastam, hogy az utolsó napokban a kismamákat valami megmagyarázhatatlan rendrakási mánia szállja meg - egyesek ezt a fészekrakó ösztönnek titulálják.

Mondtam már, hogy nem vagyok egy háziasszonyok gyöngye, és rendet rakni, meg főzni is utálok, viszont mióta itthonról dolgozom, nem nagyon hozhatom fel kifogásként, hogy nincs időm legalább megpróbálkozni a főzéssel (a takarításra van kifogás - kinyíló méhszájjal nem túlzottan ajánlott porszívózni).

Szóval, az utóbbi időben legyűrtem félelmeimet és megpróbálkoztam pár étellel. De nem szakácskönyvből főzök, mert egyszerűen nem tudom értelmezni az ott leírtakat. Ilyen szakszavak, mint az "ízlés szerint fűszerezzük", vagy "amíg át nem dinsztelődött" számomra megfoghatatlanok, ezért telefon mamának (szerencsére ingyen beszélünk), és ő magyaráz - pl. 3 szem krumplira 2 kiskanál só... stb.

Főztem már:

  • borsófőzeléket
  • fasírozottat (sütöttem) - örök vita témája a "fasírt" v. "fasírozott" kérdése
  • palacsinta (ok, ez ment előtte is)
  • paprikás krumpli
  • Bolognai spagetti
  • padlizsánkrém (hidegtálnak, szilveszterre, nagyon fokhagymás lett)
  • és tegnap gulyáslevest

A gulyáslevesről annyit, hogy Mama lediktálta a receptet még délben, de én csak este álltam neki, és valamit nagyon elcseszhettem, mert én ilyen rossz gulyáslevest még életemben nem ettem. Telefonos segítségemmel gyors válságstábot alakítottunk a probléma orvoslására, ami két faktorban állapítottunk meg: sótlanság és paprikátlanság.

Namármost: sózni valószínűleg akármikor lehet, de ki a fene tudta, hogy a paprikát csak úgy nem szórhatom bele? Micsoda baromság, de kellett ún. "rántást" készítenem a paprikázáshoz (ami olaj, liszt keveréke, addig melegítve, amíg "gyöngyözni" nem kezd, és ekkor mehet bele a paprika, majd rá kis víz, vagy esetemben leves), és csak így menthetem meg az ízetlen gulyást.

Jó, ha az embernek ilyen tanult és bölcs rokonai vannak, mert ezután egész finom lett a leves, olyannyira, hogy Cs. kétszer is szedett (valószínűleg azért, mert először bizalmatlan volt, és nem mert sokat szedni, aztán rájött, hogy ehető az étel, és ő pedig még éhes), ami azért simogatta a lelkemet egy kicsit.

Ma nem főzök, mert maradt még a gulyásból, szombaton meg jön anyu, és valószínűleg felpakol kajával, de vasárnap vendégeim lesznek - ki kellene tenni magamért. Hidegtálat tervezek, valamilyen finom szendvicskrémmel, amit a legmenőbb helyeken előételként szolgálnak fel. Borzasztó trendi...

Szerző: anna_over_the_moon  2008.01.25. 10:08 Szólj hozzá!

Címkék: ugyes zora prakticka zena

A bejegyzés trackback címe:

https://sarikittyom.blog.hu/api/trackback/id/tr344579907

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.