Bizonyára minden házban van ilyen, de nálunk a földszinten lakik egy öreg néni, aki tényle borzasztó öreg, és akitől néha elmennek.

A néni vagy 30 kiló vasággyal, és minden nap elmegy sétálni. Bizonyos napokon kétszer is. Igaza van, kell a friss levegő.

A néni szeret másokkal összefutni, és kedvesen elcseverészni, már ha fel bírja venni a fonalat. Ha velem, vagy Cs.-vel találkozik, mindig nagyokat köszön és mosolyog, néha még meg is símogatja a kezünket, és hozzáteszi, hogy nagyon vigyázzunk magunkra. Azonban S. mesélte, hogy mikor legutóbb nálam járt, a néni elkapta a kapuban, és jól megölelgette. Azt mondta, ijesztő volt.

A múltkor pedig Anyu várta a liftet, amikor a néni kijött, és leállt Anyuval csevegni. Miután kidrült, hogy Anyu nem a házban lakik, mi több, vidékről jött, a néni közölte, hogy akkor most megmutatná, hogyan kell használni a liftet. Elvégre vidék egyenlő lapos (nem emeletes) házak, és a liftet kezelni sem lehet 3 diploma alatt. Szóval, kedveském, ajtó kinyit, belép, ajtó behúz, gomb megnyom. Tessék vigyázni, nem rángatni az ajtót, mielőtt a lift megáll. Veszély esetén a segélyhívót nyomni, lassan, tagoltan, higgadtan beszélni. És várni. Ja, és a lift nem gyűjtőlift.

Ma pedig jöttem haza a boltból, a táskámban kotorásztam a kulcs után, ami persze nem volt meg, amikor láttam, hogy az ajtó mögött ott áll a néni teljes harci díszben. Ő is észrevett engem, mert még integetett is, ám az ajtót nem nyitotta ki. Amikor ezen túlléptem, és megtaláltam a kulcsomat, és ki is nyitottam az ajtót, ráköszöntem a nénire, aki erre valami földöntúli mosolyt tett az arcára, és közölte, hogy majd ő megfogja az ajtót. Nem értettem, minek fogja meg, ha úgysem megy ki, és nem is ment, csak szép lassan becsukta. Majd tovább bámult ki az utcára.

Az ember olyannak képzeli el magának az öregséget, mint a Schwarzwaldklinkik Brinkman-dokija: pirospozsgás, ezüsthajú, szürke-szvetteres fess öregúr kávét kortyolgat a fenyőerdő közepén épült wellness-szálló teraszán, amikor is szintén deres hajú, ámde karcsú, mozgékony és sinos felesége épp teniszezésből jőve mellé telepszik. Majd befut a 10. dédunoka, egyenesen nagyi ölébe telepszik, és bájos-édesen csipog valamit, majd egy tábla Merci csokoládéval köszöni meg a gondoskodást, és az új pullóvert. Aztán mama és papa kézenfogva elsétálnak a naplementében.

Vagy nézel ki a lakótelepi ház bejárati ajtaján, mert az utcára nem mersz kimenni. Mert nincs kivel. 

Szerző: anna_over_the_moon  2008.02.14. 19:13 1 komment

Címkék: masok magyarvalosag

A bejegyzés trackback címe:

https://sarikittyom.blog.hu/api/trackback/id/tr54579918

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ande · andedrag.freeblog.hu 2008.02.18. 14:28:34

Igen, nálunk is van ilyen, de nem ölelgetős fajta (pórul járna, mert rosszul tűröm az ilyesmit idegen öregektől - gondolom... :) )