Mivel a rövid idő miatt egyszerűen képtelen voltam olyan szülinapot szervezni, ami mindenkinek megfelelne, így úgy tűnik, hogy több hullámban fogjuk Sári szülinapját megünnepelni - amit ő láthatóan nem vesz zokon.

Pénteken volt ugye a családi buli, tegnap pár barát volt itt, ma az, aki tegnap nem tudott eljönni, csütörtökön pedig tartunk egy kis PIC-es szülinapi egyéves kontrollal egybekötött meetinget. Végül a több, mint egyhetes szülinapozást a sógornőmék jövő szombati látogatása zárja majd le.

A tegnapi buli elég jól sikerült, bár én nagyon elfáradtam - pedig nem is voltunk sokan: 7 felnőtt és 4 gyerek, ha jól számolom, mégis azért meglátszott a buli eredménye a csilivilire takarított lakáson. A legjobb a kolléganőm 1,5 éves kisfia volt, aki egyrészt egy kis energiabomba, másrészt előre vetíti, hogy Sári hogy fog viselkedni pár hónap múlva: nos, a lényeg annyi, hogy a kolléganőm sokkal soványabb, mint a terhessége előtt volt, és ennek az az egyszerű oka, hogy a gyerek mozgásban tartja... A kissrác kb. egy perc alatt bejárta mind a 200 négyzetmétert, de leginkább a mi hálószobánk tetszett neki. Itt jegyezném meg, hogy aki babazsúrt szervez, az jobb, ha az összes cikis dolgot időben elpakolja olyan helyekre, hogy az ilyen kis banditák még véletlenül se találják meg, elkerülendő, hogy a másfél éves diadalittas mosollyal begyalogoljon 10 ember közé, feje fölött lóbálva férjünk horkoláskönnyítő tapaszát... még jó, hogy nem mást.

A másik világbajnok Cs. barátainak 7 és fél hónapos kislánya volt, aki amellett, hogy tisztára úgy néz ki, mint a bátyja, olyan ügyes, mint a fene. Sokkal több mindent csinál már, mint Sári, igaz, nem mászik, de Sári ennyi idősen épp, hogy csak forgott. Ez a kismanó meg simán bemászott Sári kiskádjába, ami most jelenleg játéktárolóként funkcionál. 

A szülinapos egyébként marha jól elvolt, fel-alá mászkált a lakásban, néha csücsült a kis szoknyájában, és nézelődött, de igazán nem kellett fegyelmezni, vagy ilyesmi. Meg is állapítottuk, hogy jó volna neki egy nagyobb testvér, bár ezzel sajnos biztosan nem tudok szolgálni. Azért az feltűnt, hogy a babák egymással nem igazán törődtek, pedig Sári amúgy szereti a babákat, sőt, Kisvacakkal a múltkor már mintha együtt játszottak volna, mert M. nagyon mutogatta Sárinak a játékot, mire a kisasszony visszamutogatott. Persze, lehet, hogy csak a szerelem teszi...

Sári végül, mintegy 6 és fél óra móka után, este 6-kor dőlt ki, akkor muszáj volt egy kis időre letenni, mert a vacsorához még nem volt éhes, viszont már egy perccel sem bírta volna tovább. Így persze fél 8-kor én keltettem fel enni meg fürdetni, ilyenkor persze 10 óra, mire este elaltatom, viszont nem alszik tovább, mert ma reggel is háromnegyed hatkor már kukorékolt. Hol van már az az idő, amikor fél 8-kor keltem, és még azt is korainak tartottam?! Szóval most szívunk ezzel, mert az a baj, hogy így délelőtt muszáj neki aludnia, viszont délután már nagyon későn kell még egyet. Ha reggel tovább szundikálna, akkor kibírná ebédig egyhuzamban, aludna mondjuk 3-ig, és onnantól már jól bírná estig, de így nappal viszonylag sokat alszik, de éjjel keveset.

Az alvásmizéria mellett úgy döntöttem, hogy egy egyéves nagylánynak már nincs szüksége a délutáni szopira is, így tegnap óta csökkentettük a napi adagot kettőre (reggel-este). Eddig úgy tűnik, nem viselte meg az elvonás, persze, lehet, hogy csak a nagy kavalkád vonta el a figyelmét. Holnap kiderül, hogy viseli...

Ma M. és E. voltak itt, kiderült, hogy jövőre szeretnének gyereket, aminek én nagyon örülök, de mintha M. elejtett volna egy megjegyzést, hogy a cukorbetegsége miatt talán már nem lehet... nem mertem rákérdezni, de nagyon remélem, hogy félreértettem valamit, mert utána végig arról beszéltek, hogy E. idén még végig dolgozni akar, hogy meglegyen az éve, de jövőre szeretnének belevágni a babaprojektbe, miután kiköltöztek vidékre. Ha így lesz, akkor M. lesz az első régi barátom, akinek szintén gyereke lesz. Már 32 éves, mondjuk, itt az ideje.

Holnap egyéves kontrollra megyünk a háziorvoshoz, kíváncsi vagyok, mit mond a mozgásfejlődésre, mert anno azt ígérte, hogy ha egyévesen sem lesz minden ok, akkor mennünk kell a fejlődésneurológiára. Mindemellett beadatom a prevenart Sárinak, remélem, nem veri le nagyon. Nem lenne szép ajándék a szülinapjára.

Apropó, ajándékok. Tőlünk Sári már rég megkapta a meglepetéseket, mert nem láttam értelmét a nagy napig tartogatni őket, elvégre ő még úgysem érti az apropót, és akkor miért ne játszon velük már amikor megvettük is. Így kapott hintalovat és járássegítő hengert (mert a régi kilyukadt) a déditől, babát és Teletabi Lala figurát a mamájától, labdasátrat tőlünk, kisruhát, pónit, labdát, Little People figurákat és rengeteg könyvet a vendégektől (én mindenkinek mondtam, hogy Sári könyvmoly). Nem mintha számon akarnám tartani, hogy ki mit hozott, de az első szülinapot valamiért különlegesnek érzem, szeretném, ha tényleges valójában dokumentálva lenne. 

Hát így történt, és még nincs vége...

Szerző: anna_over_the_moon  2009.03.15. 21:06 1 komment

Címkék: barátok szülinap alvás szoptatás

A bejegyzés trackback címe:

https://sarikittyom.blog.hu/api/trackback/id/tr314579597

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismeretlen_91082 2009.03.17. 10:19:07

Szülinapról lemaradtam :( de Boldog Születésnapot kívánok Sárinak!!! Puszit is küldünk hozzá!!!