"Jó" dolog ez a koraszülöttség, mégpedig azért, mert ezen az alapon még egy csomó vizsgálatra el kell cipelni a gyereket, így történt az meg, hogy immár sokadszorra kellett mennünk a PIC-es utógondozóba, egyéves kontrollra. Mivel pár anyukával tartjuk a kapcsolatot, akikkel egyszerre voltunk bent, és mivel a gyerekeink 1-2 hét különbséggel lettek egyévesek (Sári a legfiatalabb), így megbeszéltük, hogy összehozhatnánk egy közös orvoslátogatást, megspékelve egy kis szülinapozással is. Így találkoztunk össze 4-en, köztük F. és anyukája Zs., akik a szobatársaink voltak azokban az időkben. F. amúgy 32 hétre született, alig volt 2 kiló, és folyton aludt, ráadásul túl picurka volt ahhoz, hogy szopizzon, úgyhogy Zs. vagy két hónapos koráig minden etetéskor először küzdött egy fél órát a cicivel, majd amikor F. már túl fáradt és éhes volt, akkor adott neki cumisüvegből előzőleg lefejt tejet. Mindezt megcsinálta természetesen éjjel is, két hónapig, amíg F. elég erős lett ahhoz, hogy már a ciciből is ki tudja szívni az elegendő mennyiségű tejet. Nem semmi, én biztos nem lettem volna elég kitartó ehhez, de nekik szerencsére sikerült.

Az orvosról "csak" annyit, hogy már megint rohadtul le lettem b*szva (már elnézést), most azért, hogy mi a fenének hurcoltam a gyereket egyik orvostól a másikig, és miért hagytam, hogy felszúrják a fülét (!), amikor a gyereknek semmi baja, csak hülye az anyja. A gyerek ezért fél az orvosoktól, és teljesen feleslegesen lett megkínozva. 

Na most akkor erre varrjak gombot: amikor nem engedtem, hogy felszúrják Sári fülét, akkor én lettem a világ legfelelőtlenebb anyja, mert egy csomó durva szövődménynek tettem ki a gyereket, és amikor végül kórházba került, akkor a képembe vágták, hogy bezzeg ha felszúrták volna a fülét...! Amikor nem gyógyult a füle, akkor kiderült, hogy azért nem, mert én -a hülye anyja- nem tudtam, hogy 20-szor kell szívni az orrát, nem csak annyiszor, ahányszor jön belőle valami. Igaz, korábban azt sem mondta senki, hogy szívni kellene az orrát... Aztán, megint én vagyok a felelőtlen, mert a gyerekorvos és a fülész azt állította, hogy immunhiányos, és ezért nekem direkt élvezet volt fél órán keresztül lefogni, miközben vették tőle a vért. És akkor az alváslaborról még ne is beszéljünk...

Igen, ezt én mind baromira élveztem. Münchausen-szindrómás vagyok, minimum, vagy mi. 

A kegyelemdöfés az volt, amikor megkérdezte a doki, hogy nekem mi a foglalkozásom, hogy miért lehet ilyen könnyen félrevezetni. Gondolom, azt hitte, takarítónő vagyok, vagy ilyesmi, és akármit bebeszélhetnek nekem. Mert hogy én miért nem kérdezek. Mert hogy kérdezni kell. Igen, gondolom, ez az orvos sokat járt különböző SZTK-kban, ahol az én gyerekemet már kezelik, közben az előzőnek a záróját diktálja a doki, de a következő már az ajtóban áll... Itt valóban van lehetőség minden eshetőséget felvázoló beszélgetésekre. Na mindegy, elég annyi, hogy végül azt mondta, a bárányhimlő elleni oltást adassam be neki, erre megkérdeztem, hogy miért javasolja, az immunrendszere miatt? Erre megint lecseszett, hogy ne gondoljam, hogy a gyerek immunrendszerével baj van, mert nincs. Ok, de akkor miért is adassam be a bárányhimlő elleni oltást? Ja, hát erre nem válaszolt.

A mozgásfejlődésre azt mondta, hogy lassú, de jó irányba halad, teendőm annyi, hogy tanítsam meg felállni (sűrűn húzzam fel állásba), és vegyek neki Siesta cipőt. Mert az jó. 

Vagyis összegezve, ez az orvos az összes eddigi orvossal teljesen ellentétes véleményt fogalmazott meg, bennem meg annyira felment a pumpa, amiért tőlem, laikustól várják el, hogy végül is kinek hiszek! Azt hittem, az orvostudomány valami egzakt dolog, vagy beteg vagy, vagy egészséges, a vérképed minden orvosa előtt ugyanolyan, a magas vérnyomás mindenhol magas vérnyomás, akkor meg mi a kérdés? 

Nem mondta, hogy vissza kellene még mennünk, és bár a többieket visszahívták, én úgy döntöttem, hogy ide többet nem megyünk.

Ezután kicsit még beszélgettünk 4-en, kaptunk D-től örök-barátság-kártyát, amit én személy szerint nagyon meghatónak éreztem, de mivel nekik el kellett menni, így végül 3-an mentünk át Zs.-ékhez. Itt találkoztunk Cs.-vel is, aki felhozott minket Pestre (mert jogsim még mindig nincs), és időközben elintézte Sári anyakönyvét (mert megváltozott a nevünk). Sári útközben elaludt, de sikerült úgy kicsempésznem az autóból és betennem a kiságyba, hogy nem ébredt fel, míg Zs. nem volt ilyen szerencsés F-fel, úgyhogy végül a két maradék gyerek, meg mi anyukák és az egy darab apuka dumnáltunk a konyhába, míg Sáribaba a hálóban aludt. Amikor végül felébredt, rögtön odakéredzkedett a babákhoz, de végül nem igazán vegyült a társaságba, hanem inkább magányosan játszott. Szerintem sajnálta, hogy Kisvacak nincs ott.

A másik két baba amúgy mozgásban természetesen simán lehagyta Sárit, ami ugye azért durva, mert mindkettő sokkal kisebb súllyal született, mint ő. Sári viszont szerintem értelmileg járt a többiek előtt, például talált egy bárányt F. játékai között, és egyfolytában azt lobogtatta, miközben bégetett. Én mondjuk már leszoktam arról, hogy összehasonlítsam a gyerekeket, de Cs.-nek elég új volt a helyzet, úgyhogy hazafelé semmi mást nem hallgattam, csak hogy Sári milyen kis ügyetlen volt a többiekhez képest, és amúgy is, milyen muja, mert az összes játékot elszedték tőle. Az viszont szembetűnő volt, hogy a másik két baba mennyivel barátkozóbb, mint a Lányunk, nemcsak egymással, hanem a felnőttekkel is. F. pl. kézről kézre járt, de B. -a kisfiú- is simán odament Cs-hez, vagy hozzám, míg Sári leginkább senkire rá se nézett. Ő ilyen kis anyámasszonykatonája, épp, mint az apja.

Azt is megállapítottam, hogy én vagyok a legparázósabb anya a világon: szinte mindenki sokkal kevésbé aggódik a gyerekéért, mondjuk, Zs. simán bent hagyja a szobában a gyereket, és tesz-vesz a konyhában, néha hallgatózik, hogy nincs-e valami gyanús zaj, de alapvetően nem izgatja magát azon, hogy F. vajon mit csinálhat. Aztán F. egy idő után megjelent a konyhában, vigyorgott egy sort, majd indult a dolgára. Én ilyet sosem mernék tenni, igaz, a mi lakásunk egy időzített bomba, egyszerűen akármennyire igyekszem, nem tudom elég biztonságossá tenni. Sári a múltkor pl a tapétát ette meg, ami egy leesett csempe mellett feslett fel - nem hinném, hogy a festék és ragasztó 3 éves kor alatt ajánlott lenne.

Kicsit lazábban kellene hozzáállnom a gyerek-témához, de hát annyi mindent csinálhattam volna jobban! Majd a másodiknál, ugye.

Szerző: anna_over_the_moon  2009.03.20. 12:12 7 komment

Címkék: barátok szülinap egészségügy micsinál

A bejegyzés trackback címe:

https://sarikittyom.blog.hu/api/trackback/id/tr994579600

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Linda 2009.03.20. 13:41:45

Nem vagy túlparázó! Én sem hagynám a gyereket felügyelet nélkül egy percig sem, ez nem lazaság, hanem óriási felelőtlenség. Mondjuk én kimegyek a konyhába főzni, míg Dávid a nappaliban játszik, de az egy légtér és mindig fél szemem rajta. Mert a gyerek olyat tud csinálni, amit az öreg anyja fel sem tételezne róla. Dávid is mimóza, na és akkor? Sári egyedi, különleges és okos!

Ismeretlen_91082 2009.03.20. 19:34:16

Akkor én is túlparázós vagyok, mert még a wc-re is magammal viszem... A baj egy perc alatt megvan, utána meg bánhatod, ha nem figyeltél rá. Szerintem egyáltalán nem baj, ha Sári most nem barátkozós, és hagyja, hogy elvegyék tőle a játékot. Én meg azon aggódom, hogy Dóri mindenkitől elveszi, az se jobb, hidd el :D Másodiknál mindenki lazább, Te csak felelősségteljesen viselkedsz, és miért ne aggódnál a szemed fényéjért? Az lenne a fura, ha nem hogy lenne nem? Te se rakod páncélba, meg vitrinbe, hogy ne legyen baja, csak figyelsz rá ennyi.

Ismeretlen_59252 2009.03.21. 13:23:59

Miért változott a nevetek? (Ha nem titok) Meghatódtam az örök barátság kártyán, még csak így olvasva is. Amikor először találkoztam Cével, egy Smiley kártyát kaptam tőle. Olyan volt, mint egy névjegykártya, de csak egy nagy smiley volt rajta meg jobb alul pici betűkkel a blogjának a címe. Az is tök jópofa volt, meg korábban én is terveztem (past perfect) hasonlót, hogy osztogasam emebreknek, akik mosolyoga jönnek szembe az utcán. Persze nem lett belőle semmi, de sokat nem is kellett volna kiosztani :)

Ismeretlen_44444 2009.03.21. 15:46:53

Azért változott meg, mert amikor összeházasodtunk, Cs-nek a nevét úgy írták át magyarra, ahogy külföldiül anyakönyvezve volt, vagyis ékezetek nélkül, és a Cs-ből C. lett. Ezen természetesen marhára felhúzta magát, ami valamilyen szinten jogos is, mindenesetre én is ékezetek nélkül vettem át a nevét, és ebből kifolyólag Sári is. Viszont most, hogy megkapta az állampolgárságot, kérhette, hogy magyarosítsák a nevét, ékezetekkel, és az utolsó i-ből y lett, igaz, ő eredetileg nem y-nal írta, de talált egy felmenőt, aki igen. Úgyhogy Sári és az én nevem is megváltozott emiatt. A dolog pikantériája azonban az, hogy a keresztnevét az állampolgársággal nem magyarosították, hanem az maradt C., és arra külön kérvényt kellett beadnia, hogy Cs. lehessen. Most már minden el van intézve, egyedül a papírjaink nincsenek még.

Ismeretlen_75240 2009.03.22. 06:31:36

először is: Kisvacak meg van hatva másodszor: elmehet ez az orvos a k..... nénikéjébe, hogy egy éve látta utoljára a gyereket (akkor is mennyit) és így basztat, hogy mit tettél, nem tettél. Legközelebb megérne egy poént, hogy felhívod: cókolom, begyulladt a gyerek füle. Ugye kijön házhoz megnézni, hiszen azt ajánlotta ne hurcoljam mindenféle dokihoz. Jujj de pipa vagyok harmadszor: én Sárit extrafejlettnek tartom értelmileg, Kisvacak sehol nincs attól, hogy bégessen, ha birkát lát. Én már akkor is boldog vagyok, ha következetesen mutogatja az állatokat, meg egyebeket a könyvekben, de ez sem megy mindig. Mi maradunk egyelőre a pantomimes kommunikációnál. És mivel anya mindig is Activity bajnok volt, így ezt egyhamar talán nem is növi ki :D

Ismeretlen_44444 2009.03.22. 07:34:20

Nem vagyok egy nagy szakértője a témának, de úgy tudom, a fiúk hagyományosan jobban fejlődnek testileg, mind szellemileg (mármint eleinte, nem akarok már most feminista megnyilvánulásokba fogni), úgyhogy ez elvileg így van rendjén... :-)

Ismeretlen_114087 2009.03.22. 07:53:20

Ez így van. Dávid beszédfejlődése is hagy némi kívánnivalót maga után,arról nem beszélve, hogy ha rámutat valamire az inkább a véletlen műve.Sári értelmileg simán lehagyta Dávidot. De mint tudjuk a nők okosabbak, mint a férfiak:-)))