Tegnap – 106 nappal Eszter halála után – kézhez kaptuk a boncolási jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyv szerint a „holttest” kisfokú éretlenség jeleit mutatta, ill. a placentán minimális bevérzések és meszesedések voltak láthatóak. Mindezekre az orvos azt mondta, hogy nincs jelentősége, a placenta épp olyan volt, mint a 34. héten kellett lennie, és a „magzat” sem volt sem kisebb, sem fejletlenebb az ilyenkor normálisnál. Fertőzés, gyulladás nincs. A boncolóorvos megjegyezte, hogy nincs levegő a tüdőben (hát nem is értem, honnan lenne), így a halál oka oxigénhiány.

Ennyi. 1,5 oldal az egész jegyzőkönyv, az első és utolsó hivatalos dokumentum Eszter létezéséről, bár a neve természetesen sehol nem kerül megemlítésre.

Közben az én eredményeim is elkészültek – minden tökéletes (hormon, immunológia, vérkép nagyjából), semmi nem utal arra, hogy a testem kidobna magából egy kisbabát. Az orvos szerint ez jó jel, mert így nyugodtan (???) állhatok elébe a következő terhességnek, tudván, hogy egészséges vagyok.

Ezzel a történet lezárult, már nincs mire várni, már biztosan nem fog semmi más kiderülni.

De hogy én mikor tudom lezárni, arról sejtelmem sincs.