Divatbemutató

S: Anyu, szerinted lesz majd még egyszer a szőrös láb a divat? (...) Ha nagy leszek, és divattervező leszek, akkor majd divatba hozom újra a szőrös lábat.

Később szépségversenyt kellett játszanunk. Sári és én elvonultunk a szobáinkba, ahol különböző ruhakölteményekbe öltöztünk, majd ezekben egyszerre kivonultunk a nappaliba, és Cs. előtt lejtettünk pár lépést. Ő pedig eldöntötte, ki a szebb. Először (nem beszéltük meg, de mégis) mindketten táncos ruhába öltöztünk: Sári balettosba, én meg hastáncosba (igen, rám jött, bár mellrészen azért akadtak gondok). Utána könnyű nyári ruhába, majd sportosba, végül már nem emlékszem, milyenbe. Aztán, ahogy ilyen helyeken szokás, mindketten elmondtuk, hogy mire vágyunk legjobban (én természetesen a világbékére, Sári meg arra, hogy egyik halacskája se hal(l)jon meg). Kis előnnyel, de Sári nyerte a szépségversenyt.

Turulmadár

Sáriék kimentek az ovival március 15-t ünnepelni valami szoborhoz, ahol volt egy turulmadár is. A magyar nép eme ősi jelképe igencsak beindította a gyerek fantáziáját, és onnantól -elhallgatva a tényt, hogy Emese álma tulajdonképpen egy nettó nemi erőszak metaforikus leírása, a turulmadár történetét igencsak szokszor el kellett mesélni a lányunknak. Közben azt is kiderítettük, hogy -legalább is a wikipedia szerint- a turul a sólyomnak egy fajtája, tehát nem csak mitologikus alak, hanem létező madár, aminek Sári nagyon örült.

Azóta többször megjelent a turul a rajzain, néha kissé értelmezhetetlen kontextusban. Pl. lerajzolta a barátnőjét, engem, a barátnőjéék házát (hatalmas házuk van), és fölénk egy turulmadarat... A rajz amúgy annyira szép lett, hogy az ovis csoport áprilisi naptárára rakták ki (sosem gondoltuk volna, hogy egyszer eljutunk ide, ugye?).

Halak

Apropó, halak. Az állomány a szemelvesztős eset óta stabilan tartja magát. Mondjuk, már semmi jóra nem számítunk, aminek legfőbb bizonyítéka, hogy Sári minden reggel úgy kel fel, hogy "Na, halacskák, senki sem halt meg az éjjel?"