Abbahagytam a gyógyszert. Én ugyan baromi rugalmasan kezelem ezt a hasmenés-kérdést (értsd: bármilyen WC-t hajlandó / kénytelen vagyok használni), de azért ez már nekem is sok volt. Nem mennék bele messzemenően a részletekbe, de konkrétan a gyógyszert láttam viszont a csészében, 1 egészet és 2 felet, ami ugye a napi adagom volt. Először azt hittem, kukorica, de miután hetek óta nem ettem kukoricát, így ez a teória megdőlt. Aztán azt, hogy krumpli, de azt sem ettem egy ideje. Szóval a tabletta nem hogy fel nem szívódott, de fel sem oldódott a gyomromban - akkor meg mit szívatom magam vele? 

Úgyhogy gondoltam egy nagyot, és vasárnap már nem vettem be. Ettől persze lelkileg eléggé ki voltam bukva, mert így akkor mi a megoldás? Gyorsan bejelentkeztem tehát endokrinológushoz, ahol tegnap voltam, és aki annyit mondott, hogy vagy elviselem a gyakorlatilag kezelhetetlen hasmenést (és diétázom), vagy erősen diétázom, sportolok, fogyok még 2 kilót (60 kg vagyok jelenleg), és 2 hónap múlva lekontrolláltatom az inzulinomat. Hátha. Ha meg nem, akkor sorry. 

Nagyon le vagyok hangolva emiatt. Nem azért, mert a diétát nem lehet tartani, vagy mert heti 1-2 sportolást ne lehetne beiktatni. De nem érzem úgy, hogy nekem most itt kockáztatni kellene. Mindig azt gondoltam, hogy csak még egyszer próbáljam meg, de ha akkor sem sikerül, akkor már nem lesz több lehetőségem. (Nyilván biológiailag lenne, de lelkileg...)

Emellett dráma van az akváriumban. Egyik nap azt vettük észre, hogy az egyik hal (amelyiknek múltkor kikaparták a szemét) eltűnt. De úgy rendesen, szőrén-szálán. Kiugrani nem tudott, állításuk szerint egyik családtag sem szedte ki, és mivel a csodákban nem hiszünk, így egyetlen lehetséges magyarázat van: megette a többi hal! Erre Sári is rájött, rendkívüli módon elszomorította a dolog, így abban maradtunk, hogy a Picike meghalt, majd a többiek megették. Ez is egy reális lehetőség, és ha így van, és a Picike betegség miatt halt meg, akkor a többi is hamarosan követi.

Nem bírom nem észrevenni a metaforát: a nagy halak megzabálják a kisebbet. 

Life (sometimes) sucks.

Szerző: anna_over_the_moon  2014.07.03. 08:57 1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://sarikittyom.blog.hu/api/trackback/id/tr26469625

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ukka 2014.07.25. 15:14:24

hát az inzulin karbantartására most tényleg érdemes lenne bepróbálkoznod a paleóval. Zárójel vége