Sárival apróbb gondok vannak a suliban. Például szerintem -a többiekhez képest, akik lehet, hogy idősebbek nála- éretlen, ügyetlenebb. A hangokra bontás nem igazán megy neki, ezt gyakoroljuk. De sajnos az írása sem valami kiemelkedő, hacsak nem negatív irányba. Ezt amúgy az októberi értékelőben is megkaptuk, meg a tanító néni is mondta, hogy kellene otthon kicsit gyakorolni, és így én is és Cs. is szembesülhettünk vele, hogy Sári borzasztó erőfeszítései ellenére is a betűk nem maradnak a vonalak közt, az összekötés esetleges, és leginkább csúnya az egész. Emellett a leírt szavakat nem tudja elolvasni, annak ellenére, hogy a betűket amúgy felismeri. 

Állítólag nem diszlexiás.

Ez még egy dolog, mert mi gyakorlunk vele otthon, ez rendben van, igaz, neki semmi kedve ehhez már délután, de még valahogy ráveszem - viszont a nagyobb baj az, hogy az osztálytársak elkezdték cukkolni. A padtársa, valami buzgómócsing kiscsaj (ilyen lehettem én is anno) pl. állandóan nézi, hogy mit csinál Sári, és leszólja, hogy nem jó, meg hogy ő a legbutább az osztályban. Na most ez ellen hogyan védem meg?

Amúgy Sári nyilván nem buta, de az tény, hogy nem olyan érett, mint a többi gyerek. Neki több idő kell erre, én pedig annyira félek, hogy bekategorizálják (és ő is magát) butának.

Természetesen beszéltem erről a tanító nénivel, aki szerint nem tragikus a helyzet, és előfordulhat, hogy Sári egyszerűen csak később ér (amúgy is ő még csak 6 és fél éves...), de ha van kedve, gyakoroljon, és miután Sári már egy fél füzetet teleírt, kértem, hogy nézze meg. Állítólag megdicsérte Sárit és még nyomdát is adott neki. Remélem, ez azért tudja motiválni.

Aztán a másik dolog a barátok. Megismétlődik az ovis "triumvirátus" sztori, itt is ugyanúgy két lánynak szeretne Sári a barátja lenni, akik viszont inkább csak egymásnak. Sárit csak elviselik, amit ez a kis butus ugyan észrevesz, és rosszul is esik neki, de annyira szeretne ezzel a két kiscsajjal bandázni, hogy bármit elnéz nekik. Például a múltkor kirándulni vittük őket, a két kislány (akik amúgy állandóan a mobiljukkal voltak elfoglalva az erdő helyett) sokszor direkt elfutottak Sári elől, aki emiatt egész nap lógatta az orrát. A végén már olyan elegem lett, hogy leszúrtam a két kiscsajt, mondtam nekik, hogy itt se lennének, ha Sári nem lett volna olyan aranyos, hogy meghívja őket, szóval vagy játszanak vele is, vagy mondják meg neki, hogy nem akarnak vele barátkozni. (Tudom, hogy ezt nem lett volna szabad, mert Sárinak ezt egyedül kellene lerendeznie, de egyszerűen nem bírtam már tovább.)

És ilyen sztori millió-egy van, persze Sári mindig próbálja védeni a lányokat, de azért én nagyjából mindig sejtem, mi történhetett. Hiába mondom neki, hogy próbáljon olyan barátokat szerezni, akik őt pont annyira szeretik, mint ő őket, de Sári valahogy elég ügyetlen ebben, vagy a gyerekek nem szeretik, mert nyafka, nem tudom.

Ennek ellenére ő amúgy szereti az osztálytársait, és ami külön öröm, hogy az egyik kisfiú pedig nagyon szerelmes Sáriba: mindig cipeli az iskolatáskáját, a cuccait, a múltkor hajpántot és hajgumit hozott neki, és oda-meg-vissza volt az örömtől, amikor másnap Sári azt tette a hajába. Szegény gyerek, az ilyeneket szokták aztán a lányok a sárba alázni (persze, nem Sári, mert ő nem olyan...)

Néha annyira sajnálom Sárit. Tudom, hogy nem olyan, mint én, és ezzel nincs is semmi baj - csak azt hiszem, ha lenne testvére, egy csomó mindenre kész válaszai lennének, és sokkal nagyobb lehetne az önbizalma is. Folyamatosan úgy érzem, hogy megfosztottam valamitől. Nem az én hibám, persze, de a végeredmény szempontjából tökmindegy.

Szerző: anna_over_the_moon  2014.10.22. 09:28 2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://sarikittyom.blog.hu/api/trackback/id/tr486816175

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kicsinap 2014.10.25. 23:20:37

Ha ez segít, akkor elmondom, hogy az én nagylányomnak, aki úgy ment suliba, hogy felnőtt módon olvasott sem igazán ment a hangokra bontás. Tanító néni legyintett, hogy nem kell vele foglalkozni. Azóta is a legjobban olvasó gyerek az egész suliban és helyesírása is kiváló.
Az olvasás nagyon nehéz egy dolog, egyszer kell, hogy bekattanjon az egész, és utána nem lesz gond.

A tesódologra nem tudok mit mondani, de azért nem hiszem, hogy az kész válaszokat hoz mindenre.

ukka 2014.11.01. 17:42:34

hát ha ez megnyugtat, nálunk ugye tesó van bőven, de a gondjaink ugyanezek pepitában :( mármint a szociális dolgok