Hát nem blogolok mostanában valami sokat.

Sárinak kiesett a 4. foga is. Amikor ezt mondom, ő mindig kijavít, hogy nem kiesett, hanem Anya kihúzta, ami technikailag igaz, de amúgy már vízszintesen állt a szájában reggeli közben, így gyakorlatilag csak meg kellett fognom. Kb. annyit érezhetett, mint amikor egy hajszálat tép ki az ember, már nem is vérzett neki. Most -mint a gyerekeknek általában- a felső két foga hiányzik, igazán cukin néz ki. 

Egyébként pedig lassan meg kell fontolnom, hogy mit is írok róla, mert Sári olvas. Kicsit döcögősen, de általában pontosan. A dupla betűket még nem nagyon tanulták, ennek ellenére kilogikázza, hogy melyik betű is lehet odaírva. És olvas mindenhol: táblákat, feliratokat, újságban, Anna, Peti, Gergőt (éljen, visszatért). Még ha nem is ő a legjobb tanuló az osztályban, azért ennek örülök.

Mert egyébként megkaptuk a félévi értesítőt. Minden ok, mindenben megfelelt az elvártnak, de kiemelkedő teljesítményt semmiből nem nyújtott. Ez amúgy őt nem nagyon izgatta, én is csak egy pillanatra szomorodtam el, mert annyira szerettem volna, ha valamire azt mondhatom neki, hogy "na látod, ebben te vagy a legjobb". De végül is miért kellene valamiben a legjobbnak lennie, nem? A lényeg, hogy szeresse az iskolát, érdekelje, amit tanul, és tudja alkalmazni a napi életben - ez pedig szerintem így van. Amit általánosságban és az egyes tantárgyaknál is kiemeltek, az az, hogy Sári nagyon lassú - de szerintem nem úgy lassú, hogy nehezen fogja fel a dolgokat, hanem egyszerűen csak eltűnődően kényelmes a tempója. Ő sosem lesz olyan "gyerünk, gyerünk, csináljuk", mint én - és hát ezt is elsősorban nekem kell elfogadnom.

Velem is történnek a dolgok. Interjút adok, rengeteget dolgozom, hivatalosan és remélem, nemsokára privát is. Egy rövid ideig a hipochondriám is fellángolt, mert azt hittük, hogy sérvem van. A császármetszésem hege fölött ugyanis kidudorodott a bőr. Eddig is volt ott egy hupli, de nem ekkora. Ráadásul csak jobb oldalt nőtt meg, így érthető módon eléggé megijedtem. Mentem hát orvostól orvosig, mire kiderült, hogy nem sérvem van, hanem zsírom... Ok, ez így eléggé le van egyszerűsítve, de lényeg, hogy a heg felett a hasizom tapadása kicsit gyengébb, és ott fel tudott gyülemleni egy kis zsír (nyilván karácsony, nyilván...). Aztán jól ott is maradt. Nincs vele teendő. Emellett mintha kitapintottam volna egy lágyéki nyirokcsomó-duzzanatot is, így persze rögtön mindenféle szörnyű betegségre gyanakodtam - de az UH-n ennek sem találták nyomát, szóval remélhetőleg megmaradok még egy pár évig.

Sárit meg ortopédiára kellett vinni, mert fájt a lába. Megröntgenezték, és kiderült, hogy a lábfején az egyik csontocska vagy megrepedt, vagy valahogy megsérült (ami állítólag attól is lehet, hogy csak megerőltette), ezért pihentetésre van szükség. 3 hétig fel van mentve mindenféle futkározós és ugrálós mozgás alól - és "Anya, ez a felmentés olyan szörnyű." Utána kontroll (röntgennel, persze magánba, mert államilag májusra kaptunk volna időpontot), és ha minden ok, akkor nem kell egyéb kezelést kapnia. Bízzunk a legjobbakban. 

A kisebbik gyerekünk (Morzsika) is jól van. Már megtanítottam arra, hogy hozd-vissza-add-oda (miután egyszer fél órát kergettük anyám cipőjével a szájában), de egyelőre kint nem hajlandó intézni a dolgát. Olyan is volt, hogy egy órára is kitettük az udvarra, majd amikor már nagyon kaparta az ajtót, akkor visszajöhetett. Rohant a pelenkájához, és menten oda is piszkított. 

Szerző: anna_over_the_moon  2015.02.02. 16:15 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://sarikittyom.blog.hu/api/trackback/id/tr927133753

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása