A mese Sári tollából szájából, változtatás nélkül lejegyezve a Mama által, iskolai meseíró pályázatra készült. Nem tudom, milyen sikereket arat majd vele, de én akkor is nagyon büszke vagyok!

Az Iskolatábla egy szép szabadnapon megkérdezte a számológépet:

- Hé! Számológép -kiáltott neki- akarsz velem jönni világot látni?

 - Igen akarok -válaszolta vidáman a Számológép

A Számológép megkérdezte egyik jó barátját, a gyerekszéket

- Te akarsz-e velünk jönni, világot látni?

 - Igen akarok -mondta határozottan Flóra széke

- Jössz-e velünk világot látni? -kérdezte Flóra széke, Lea székétől

Lea széke elgondolkodva válaszolta:

- Igen megyek

Útra kelt az Iskolatábla, vele a Számológép, Flóra széke és végül Lea széke ballagott utánunk elgondolkodva. Ahogy bandukoltak az úton, találkoztak Morzsa kutyával és megkérdezték tőle:

 - Akarsz-e velünk világot látni?

 - Hát persze, nagyon szeretnék –válaszolta a kis szeleburdi kutyus- de előbb megkérdezem Brutus barátomat, mert ő a nagyobb.  Szaladt is Brutushoz és szép lassan Brutus is közéjük döcögött.

- Igen akarok veletek menni - dünnyögte Brutus.

Mentek-mendegéltek az országúton. Egyszer csak egy nagyon-nagy rengeteg erdőbe értek. Mindenki nagyon megéhezett és ennivaló után néztek.

- Megkergethetek egy nyulat, ha ti akarjátok - ajánlkozott Morzsi.

- Igen mindannyian éhesek vagyunk - mondta az Iskolatábla.

- Én tüzet rakok, hogy megsüthessük a nyulat - mondta Brutus.

- Vacsora után aludhatunk egy nagyot, barkácsolok nektek lapátot, ásót, amikkel felássuk a talajt, leveleket húzhatunk kisebb kupacokba, hogy minél kényelmesebb alvó helyünk legyen –mondta az Iskolatábla.

Közben Morzsika meg is fogta a nyulat.

- Iskolatábla -kérlelték a székek- készíts nekünk kancsót, poharakat és mi hozzunk friss forrásvizet a vacsorához.

- Csak akkor tudok bármit is elkészíteni kedves székek, hogyha hoztok nekem fát -mondta  az Iskolatábla vidáman.

A székek gyorsan összeszedtek egy csomó fát és oda vitték az Iskolatábla elé. Az Iskolatábla nem csak étkészletet készített, hanem még szép kis ágyakat is. Vacsora után jó nagyot aludtak, Brutus és Morzsa egy kicsit horkoltak, de senki sem haragudott rájuk.

Napsütéses reggelre ébredtek, jó nagyot nyújtózkodtak, a székek elindultak almát szedni, arra gondoltak, hogy meglepik a lustálkodó barátaikat.

A sült alma illatára felébredt az Iskolatábla:

- Hű de finom illatot érzek- mondta az iskolatábla -köszönöm nektek, Brutus és székek, hogy megleptétek a barátaimat és engem.

Ebben a pillanatban Morzsika érzett valamit az orrán. Csipp-csepp, kipp-kopp.. Morzsika felnézett az égre és azt vakkantotta:

- Jaj! Jégeső esik!

Morzsi vakkantására mindenki felébredt és ijedten tekintettek az égre.

Meneküljünk be a sűrű erdőbe a fák közé, és az majd megvéd minket -mondta az Iskolatábla

Egyre beljebb futottak az erdőbe, jóformán körbe sem tudtak nézni, hogy merre szaladnak. Egyszer csak egy tábla előtt találták magukat, amire azt írták: BÁNYATÓ. Nem foglalkoztak a táblával, rohantak tovább, mikor egy kerítéshez értek, amin egy nagy lyuk tátongott. Átmásztak a lyukon és felkiáltott az Iskolatábla:

- Hiszen itt mentünk ki!

Ezen jó nagyot nevetett mindenki, kivéve Brutus és Morzsa, mert ők nem értettek az egészből egy szót sem.

- Gyertek be velünk az osztályba - kérte őket a Számológép, a két kutyus boldogan helyeselt.

Mindannyian bementek az iskola épületében, ahol a gyerekek érkezéséig még elég nagy felfordulást csináltak. De senki sem haragudott, egyszer nekik is lehet szabadnap!

Szerző: anna_over_the_moon  2015.02.26. 14:15 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://sarikittyom.blog.hu/api/trackback/id/tr877222173

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.