Ez nem egy politikai blog, de az elmúlt hetek történései mellett úgy érzem, nem mehetek el szótlanul. Azt szeretném, hogy Sári, majd ha már olvasni akarja, tudja, hogy mit gondoltam erről. Bár remélem, lesz lehetőségem személyesen is... na mindegy.

Szóval, én személy szerint rendkívül örülök, hogy a homofóbia elleni küzdelem a múlt héten újabb mérföldkőhöz ért, és az USA-ban legalizálták a melegházasságot. 

Persze, nem vagyok "érintett", egyrészt mert nem vagyok meleg, nincs a családomban (tudtommal) egy meleg sem, és legfőképpen nem élek és nem is tervezek az USA-ban élni. Nyilván tisztában vagyok vele, hogy Magyarországon a "másság" (ez amúgy megint annyira soviniszta duma, mitől lenne egy homoszexuális "más") elfogadása még annyira gyerekcipőben jár, hogy valószínűleg az én életemben még nem lesz legális az egyneműen házassága... de talán a gyerekemében már igen.

Szóval nem vagyok érintett a témában... De most komolyan, tényleg nem vagyok érintett? Én pl. nem szexelek nőkkel, de egyébként tényleg mindenben olyan vagyok, mint a "többség"? Úgy élek, mint mindenki más? Azért, remélem, nem... és mivel én is ebben, vagy abban különbözöm másoktól, örülök, és boldog vagyok, hogy ezt szabadon, legálisan tehetem meg, senkinek és semminek nem tartozom vele elszámolni, magamon kívül. Azt gondolom, hogy a szerelem, a szex és a CSALÁDhoz való tartozás igénye ugyanolyan alapvető emberi jog, ugyanolyan magánügy, akkor is ha különböző neműek, és akkor is, ha azonos neműek között történik, mint az, hogy valaki vegán, hordoz, vallásos vagy a kedvenc énekese Zámbó Jimmy. 

Szóval hajrá, házasodjatok, legyetek boldogok, azzal, akivel akartok!

A másik téma, ami eléggé közszájon forog, az a bevándorló kérdés. Új vasfüggöny, újkori népvándorlás, Iszlám Állam, szegénység, nyomor és félelem. Déli határainkon naponta özönlenek be a menekültek, vagy pejoratívabban, a "bevándorlók", "határsértők", szatyrokkal, gyerekekkel, több hetes, hónapos, ezer kilométeres vándorlás után, mert azt remélik, hogy itt talán jólétben, biztonságban élhetnek. 

El sem tudom képzelni, milyen körülmények kellenek ahhoz, hogy egy családot karon ülő kisbabával arra, hogy az összes motyóját két bőröndbe gyűrve nekivágjon egy ilyen hosszú és bizonytalan útnak... illetve dehogyisnem: olvasom a hírekben, hogy Szíriában két nőt lefejeztek boszorkányság vádjával (!) - a 21. században! Szíriában, ahol 15 éve az egyik barátom élt, érettségizett... Most őszintén, a barátaim közül rengetegen mentek ennél sokkal-de-sokkal kisebb indok miatt nyugatra - és ha nekem azon kellene aggódnom, hogy a gyerekem taposóaknára léphet játék közben, én nem mennék? Dehogynem. Nem szívesen, mert nekem a szülőföld, akármilyen is, akkor is a szülőföldem, de biztos, hogy mennék. Még a kutyát is vinném.

Persze, nem az én veteményemeset tapossák össze a "bevándorlók" (miért "be"? mi ez a "be"? Hol van a "kint"? És hova megy, aki "kivándorol"? Arról miért nem beszélünk?). Ugyanakkor nekem is van egy "saját" bevándorlóm, hozzá mentem feleségül. Cs. ugyan talán nem volt "menekült", bár kétségtelen, hogy nem ok nélkül jött "át". Igaz, neki fehér a bőre, katolikus a vallása, és beszéli a nyelvünket (anyanyelvi szinten), volt útlevele évente (lepra- és aids-teszt után) megújítandó vízummal, de akárhogy is vesszük, jogilag ő is bevándorló volt. Még ha a buszon senkinek nem tűnt fel, hogy "nem ide valósi", igazán megalázónak érezte(m), hogy az állampolgárságot 9 év után, egy feleséggel és egy gyerekkel az oldalán kapta csak meg. És ő aztán tényleg csak idáig akart jönni, ő tényleg elvette valaki egyetemi helyét, munkáját, még akkor is, ha természetesen rendesen fizeti az adókat - sok "igaz magyar" emberrel ellentétben, ugye. 

Szerintem Európa rendesen tett azért, hogy ez a mai helyzet kialakuljon. Volt egyszer ugye egy gyarmatosítás, amin -valljuk be, Európa azért rendesen megszedte magát. Aztán voltak a gyarmatosítás utáni államalapítások, sokszor nyílegyenes vonallal meghúzva egy új ország határait, tökélesetes figyelmen kívül hagyva minden földrajzi, etnikai vagy tradicionális szempontot. Európa persze továbbra is mindent elkövetett, hogy az új államocskák ezer és egy szálon függjenek tőle, de azért már semmit nem tett, hogy az általa szőnyeg alá söpört problémákat a felszínre kerüléskor elsimítsa. Európa olyan, mint egy rossz főnök: kizsákmányolja az alkalmazottakat, és amikor azok fizetésemelést kérnek, kirúgja őket. 

Ha tetszik, ha nem, Magyarország (bár nem gyarmatosított), és tényleg szívott eleget a 20. században, Európa része. Mert olyan nincs, hogy egy buliban csak olyan zene menjen, ami nekünk tetszik, ha elmentünk, akkor bizony el kell viselni a mulatóson kívül mást is. Nincs olyan, hogy "nem a mi problémánk", mert ha Európa előnyeit élvezni akarjuk, akkor nyilvánvalóan a nehézségek megoldását is fel kell vállalni.

És mi a megoldás? Egy kerítés? A plakátok (magyarul)? Uszítás? Ugyan már! Ez mind csak gumicsont, figyelemelterelés. Azt ugye senki nem gondolhatja komolyan, hogy egy csilliómillió Ft-ból felhúzott kerítés megállítana egy olyan menekültáradatot, akik 3000 km-ről jöttek, mert ott, ahol voltak, simán le lehet fejezni embereket? Vagy egyszerűen csak 120 € volt a havi átlagbér... Amúgy a Trónok Harcában több száz méter magas volt a Fal, mégsem ért sokat... Ez megint csak a probléma szőnyeg alá söprése.

El kellene fogadni, hogy a világ megváltozik, ez elkerülhetetlen, és a változásokat nem az arab tavasz indította be, hanem egy teljesen természetes centrum-periféria viszony, aminek Európa évszázadokig komoly haszonélvezője volt. És ha könyörtelenül jön a változás, akkor a legjobb, amit tehetünk, ha felkészülünk rá és alkalmazkodunk hozzá. Például azzal, hogy nem keltünk felesleges feszültséget, hanem inkább felvilágosítjuk az amúgy rendkívül korlátolt magyar lakosságot, hogy attól, mert valakinek sötétebb a bőre, még nem terrorista. És nyugodtan szolgáld ki őket a boltodban, attól még nem kapsz hepatitiszt. 

Nyilván a kisember nagyon sokkal többet nem tehet, mint hogy a szemléletet vált, és a globális megoldást az államtól, vagy Európától várja. Sajnos a védekező, kirekesztő stratégia szerintem csak eltolja a megoldást akkora, amikor már sokkal nagyobb, és sokkal dühösebb tömeg áll majd a csilliómillió forintos kerítésnél. Akkor sokkal több lesz az egyéni tragédia, és akkor már nem csak a veteményest fogják letaposni, és még mindig nem fogják tudni elolvasni a magyarul írt plakátokat. És akkor persze majd lehet mutogatni, hogy látjátok, mi aztán megmondtuk, terrorista mind - csak hát ez a lényegen már nem változtat.

Kíváncsian várom a fejleményeket a legalizált bevándorlómmal együtt, sajnos, nincsenek illúzióim. 

 

Szerző: anna_over_the_moon  2015.07.02. 10:31 1 komment

Címkék: magyarvalosag

A bejegyzés trackback címe:

https://sarikittyom.blog.hu/api/trackback/id/tr17590022

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Morticia83 2015.07.25. 05:46:20

Rég nem írtam, de olvaslak időnként, és most sem lesz túl tartalmas a mondanivalóm, de el akartam mondani, hogy NAGYON egyetértek minden szavaddal!