Csak a történelmi hitelesség kedvéért Sári a következő verset szavalta el nekem anyák napján (mert nálunk az oviban nem szokott ünnepség lenni -állítólag túl nagy logisztikai feladat megszervezni... na mindegy.) Mentovics Éva: A legdrágább anyukának Ezernyi kis apró…

De jó volt!  Ismét megállapítottam, hogy valahol a lelkem mélyén hegyvidéki ember vagyok, sőt, Sári is az. És simán el tudnám képzelni az életemet a havasokban, még akkor is, ha minden bizonnyal soha nem bicikliznék ilyen utakon. Vagy erősen kicombosodnék. A hosszú hétvégén…