2016-ra azt fogadtam meg, hogy ugyanúgy csinálok mindent, ahogy eddig is, erre azt mondják, blogolhatnék gyakrabban, és hát tényleg... csak az a fránya idő...
Na lássuk csak...
- Ma reggel egy olyan számot láttam a mérlegen, amit már nagyon régen nem, és mit ne mondjak, nem örültem neki. Persze sejtettem a dolgot, ha másból nem, hát abból, hogy a farmereim egyre kényelmetlenebbé váltak, főleg tompor-tájékon. Igyekeztem ám tenni ellene, hogy ne érjen hideg zuhanyként az a szám a mérlegen, aminek az lett az eredménye, hogy tegnap már alig bírtam mozdítani a térdemet, és valami egészen fura formája lett a térdkalácsomnak. Szóval akkor most vagy lábam lesz és túlsúlyom, vagy a fogyást megoldjuk egy láblevágással - még nem döntöttem el.
- Amúgy pedig január óta (igazából december óta) f@szkivan, csak így, magyarosan. A téli szünet után olyan borzasztó letargia lett rajtam úrrá a munka miatt, hogy elgondolkodtam, vajon valóban ez a megfelelő hely-e a számomra. Természetesen nemleges válasz született a fejemben, így elindítottam magamat az álláskeresés útján. Kemény, mert eddig nulla, azaz 0 db pozitív visszajelzés érkezett - pedig ennél azért attraktívabbnak éreztem az önéletrajzomat. Mindegy, nem adom fel. A változás nem mindig megy gyorsan.
- Magánúton is sok munkám volt, és van még ötletem, hogy hogyan turbózzam fel a forgalmamat, de ez akkor is csak keresetkiegészítésre jó. Emiatt persze rengeteget ültem, ami tovább növelte a farom amúgy is terjedelmes méretét, úgyhogy a következő döntés a gazdag, ámde kövér-, vagy szegény, ámde szintén kövér-én lesz.
- Belevetettük magunkat a kulturális életbe: Sári és mi is egy csomó színház- és opera- s egyéb értelmes eseményre kaptunk jegyeket karácsonyra. A vicc, hogy az összes 3 héten belül volt, így a 2016-os kultúra-adagunkat mindannyian letudtuk már januárban, ami ezen felül lesz, az már csak hab a tortán.
- Sárinak elég jó lesz a bizonyítványa, csak nyelvtanból lesz négyese, a többi ötös (vagy majdnem, de most a tesit, rajzot, technikát - amit valahogy máshogy hívnak, hagyjuk). Azt hiszem, ez elég szép teljesítmény, bár tanulni azért nem igazán van kedve (kinek van?), viszont mivel a szorgalmikért új iskolatáskát ígértem be neki, ezért azokat azért megcsinálja, és így neki van a legtöbb méhecskéje az osztályban (egy szorgalmi egy nyomda, 10 nyomda egy méhecske... vagy valahogy így). A nyelvtan amúgy (az én olvasatomban) katasztrofálisan megy neki, rendszeresen egybe ír szavakat, a dupla hangokat nem hallja meg, j és ly-t állandóan keveri... gyakorolni meg nem akar. Mindegy, nem csesztetem nagyon vele, gondolom, egyszer majd csak megtanul helyesen írni, ha meg nem, akkor azt csinálja majd, mint az apja - guglizik, ha nem biztos valamiben.
- A kutyának akkora háta lett, hogy lovagolni lehetne rajta. A kutya is kövér, nemcsak én.
- Persze az egész családom azt mondja, hogy hülye vagyok. A mérleg viszont nem mond semmit, csak a tényeket - egy kövér hülye vagyok.
- Szeretnék elutazni Izlandra. Nem most rögtön, de úgy 5 éven belül. Szerintem ez nem olyan teljesíthetetlen álom.
- Tavasszal meg Angliába akarom vinni Cs-t, hogy lássa, mert olyat még nem látott. Aztán mindig azon gondolkodom, hogy szabad-e nekünk utazni? Nem lenne jobb maradni a seggünkön (és hízni).
- Félek a háborútól. Tegnap megnéztem a A nagy füzet c. filmet, és kétségem sincs afelől, hogy ez bármikor ugyanígy megtörténhet.
- Sári rengeteget tud az ókori görög és római mitológiáról: milyen érdekes, hogy a szörnyeket lazán beveszi a képzelete, de olyan meséket nem szeret olvasni / nézni, ahol a jó szereplővel valami rossz történik, vagy akárcsak konfliktusba keveredik, esetleg rossz döntést hoz - na azt nem bírja elviselni a kis lelke...
Valahogy fáradtan indult ez az év. Talán csak az idő miatt...
Mondtok, amit mondtok