Új játéka az álldogálás. Mármint kapaszkodás nélkül. Már van, hogy 10 másodpercig is megáll, és közben olyan büszke, mintha legalábbis ledoktorált volna. Van, amikor még meg is tapsolja magát, olyankor viszont mindig, amikor az egyensúlyát elvesztve lecsüccsen. Álldiga közben próbáltam hívni magamhoz, de úgy látszik, egyenlőre csak erre koncentrál, mert lépni még nem tud innen, csak dőlni, azt viszont nagy lendülettel, úgyhogy ha nem vagyok résen, szerintem simán orra vágná magát. Na nem baj, innen már tényleg csak egy lépés, hogy elinduljon, amivel viszont még abszolut időben van, hiszen a doki és a védőnő szerint is ennek "határideje" a 15. hónap, de az sem tragédia, ha 1-2 hónappal később kezdi. 

Mindemellett rájött arra, hogy maga előtt tolva dolgokat nagyon jól tud lépegetni. A babakocsival, aminek a kosara épp kézre áll neki, már egész gyorsan tud haladni. Tegnap vagy 10 kört megtettek az apjával az udvarban, ami becsületes mennyiség, tekintve, hogy az udvar legalább 50 m hosszú. De ha sétálunk, akkor is időnként muszáj kivenni, és sétáltatni egy kicsit, különben megy a hiszti.

Tudom, most már biztos halál unalmas vagyok, de tényleg nem győzöm követni ennek a gyereknek a szellemi fejlődését! Emlékei vannak! Ezt onnan tudjuk, hogy emlékszik arra, mit szabad, és mit nem, sőt, erre saját magát emlékezteti! Az volt, ugyanis, hogy Cs. ahogy csinálta a játszóteret, egy csomó maradék fadarabkát leszórt a betonra, a homokozó mellé. A múltkor Sári mindenáron meg akarta kaparintani magának az egyiket, mire a mamája rá szólt, hogy nem szabad, mert azok szálkásak, de adott neki egy olyat, ami le lett csiszolva. Tegnap ismét arra tévedt a kismanó, majd egy pillanatra megtorpant, rámutatott a szálkás fára, és rázta a fejét, hogy azt nem szabad. 

Aztán megint csak tegnap a mamájával sétálni voltak, és találkoztak egy igazi báránnyal. A plüss bárányok Sári nagy haverjai, úgyhogy az igazinak extrán örült, bégetett, meg minden. Amikor hazaértek, Anyu szólt neki, hogy mesélje el, mit láttak, mire ő elkezdett hablatyolni, és bégetni! Amikor pedig Anyu rákérdezett, hogy bárányt láttunk, hevesen bólogatott. 

A bólogatással amúgy a legtöbb dolgot meg lehet vele beszélni, pl. akar-e sétálni, aludni, enni, fürödni, pelust cserélni, stb.

A popsija egész szépen rendbe jött, szerintem attól, hogy nem a Sudocremmel, hanem Bepanthennel kentem, illetve sűrűn pelenkáztam, sokat levegőztettem, és nem popsitörlővel tisztítottam, hanem kamillateával. Bár az állítólag szárítja, de mivel gyulladáscsökkentő is, én úőgy voltam vele, hogy legyen. 

A szopival ugyanott tartunk, ahol korábban. Este kap tápszert, aztán megkérdezem, kér-e szopit, mire bőszen bólogat és mutogat a mellemre, úgyhogy adok neki. Persze, alig szívja, és egyáltalán nem nyel, de azért így alszik el. Reggel viszont követeli, ráadásul mindkettőt, és mivel nagyon sír, ha valamiért nem kap, vagy csak később, így nem tudom, mikor tudjuk ezt abbahagyni. 

Ma megkapta a 2. prevenart, a súlya 9,90 kg, vagyis még nincs 10 kiló, pedig én már biztos voltam benne - nekem van, hogy 20-nak tűnik. A dokit szuperül viselte, igaz, mostanában szerencsére nem volt sok dolgunk a fajtájával, csak akkor sértődött meg nagyon, amikor a popsijába döfték a tűt. Mivel rajtunk kívül más baba nem volt, így a védőnő, a doki és az asszisztens is Sári tutujgatta, az orvos még bepelenkázni is segített, nehogy a vatta elmozduljon a hegről. Mire ezen túl voltunk, Sári újra egy tündér volt mindenkihez.