Nahát, végre hivatalosan is -újévi ajándékként- ülve netezhetek, így azért sokkal könnyebb ám gépelni.

Eseménydús decemberünk volt, már ami a kórházasdit illeti, de azért csak nem úsztuk meg az óév utolsó két napját sem akció nélkül. Most Sári volt a hunyó. 30-n este ui. én vacsorázok, Sári meg csendben játszik Anyu szobájában, mikor hallom, hogy hív. Odamegyek, és azt mondja nekem, hogy ő csak két bogyót tudott arról megenni. Kérdem, miről. Mutat egy ágat, rajta fehér, nyálkás bogyók. Hát ez meg mi, gondolom én, miközben kiabáltam Cs.-nek, aki takarított (a másnapi "bulira"), mert azért bennem volt a rossz érzés, hogy fehér, nyálkás bogyókat bizony nem eszünk meg. Cs. szerint fagyöngy volt az a dolog, ezzel persze nem voltunk előrébb - bár rémlett valami, hogy az talán mérgező. Gyorsan meggugliztam a dolgot (Isten áldja az Internetet), ahol kiderült, hogy valóban fagyöngy, meg az is, hogy valaki szerint az mérgező, valaki szerint az nem. További kutakodásaim során kiderült, hogy felnőttnél 3 bogyó még biztosan nem veszélyes, de akadt olyan kisgyerek, aki bizony 2 bogyótól is meghalt.

Na, ez persze betette a kiskaput nálam (Sári mindeközben teljesen jól volt), úgyhogy gyorsan betelefonáltam az ügyeletre, hogy mégis ilyenkor mi a teendő. Azt mondták, azonnal vigyük kórházba a gyereket, úgyhogy nem nagyon tököltünk azzal, hogy Sári váltig állította, hogy csak 2 bogyót evett meg, és egyébként nagyon ízlett neki (ezt amúgy a dédi is lecsekkolta 1 bogyó elfogyasztásával, mondván, hogy ha Sárinak valami baja lesz tőle, akkor inkább neki legyen - igen, szerintem is hibádzik a logika, de ezen most ne akadjunk fenn).

A kórházban egyébként nem kérdezték, hány bogyó csúszott le, hanem egyből rávágták a terápiát: gyomormosás. Nekem rögtön remegni kezdett a lábam, de Sári egyébként végig nagyon bátor volt, leginkább az izgatta, hogy kap-e matricát (a háziorvostól mindig kap). Hogy korrekt legyek, elmeséltem neki, hogy szurit biztosan nem fog kapni (ettől is tartott egy picit), de majd ledugnak egy csövet a szájába, amitől hánynia kell majd. Szerencsére Sári elég könnyen hány (ez most szerencse), és mivel gyakran van olyan, hogy egy erősebb köhögés után kiteszi a vacsorát, így nem is nagyon ijedt meg a hánytatástól.

A gyomormosásra nem mehettünk be, mi szülők, de előtte kaptunk egy papírt, amin leírta az eljárást és a veszélyeket, és persze engedélyeznünk kellett a dolgot. A gyereket le kellett vetkőztetni bugyira, az ápolónő egy lepedőbe csavarta, és egy vékony csövet nyomtak a gyomráig, majd langyos, 2-3 deci vizet engedtek bele. A cső kihúzásával a gyerek öklendezni kezdett, és kihányta a vizet. Az eljárást addig ismétlik, amíg tiszta víz nem ürül. Mivel Sári szerencsére nem vacsorázott (a fagyöngyön kívül semmit), így nem tartott olyan sokáig a dolog - én persze végig bőgtem kint, Cs. is eléggé kivolt, de a lányon, amikor kihozták, nem nagyon látszott, hogy mennyire megviselte volna a dolog. Szépen elmesélte, hogy ügyesen kihányt mindent, és az orrán vett levegőt, ahogy a doktorbácsi mondta. Az orvos és a nővér is nagyon megdicsérte, ritka az ilyen ügyesen hányó gyerek...

Persze, bent fogták éjszakára, mert a vérnyomását meg az egyéb életfunkciókat folyamatosan ellenőrizni kellett. Mivel az anyás szobákban fertőző beteg gyerekek voltak, így oda nem mehetett, de az egyikünk így is vele maradhatott. Ez végül az apja lett, mert így, hogy az anyás szobák foglaltak voltak, ugyan Sári rendes ágyba fekhetett, amibe a szülő is befeküdhet, de én már nem fértem volna el. Cs. sem, persze, de ő mégsem terhes.

Sári szerencsére nem problémázott ezen, úgyhogy miután Cs. visszaért a cuccokkal, én hazamentem, de 1000%, hogy rosszabb éjszakám volt, mintha én maradtam volna ott, és egy széken kellett volna aludnom. Kb. fél óránként ébredtem fel, és lestem a telefonomat, mert végig az járt a fejemben, hogy mi van, ha a méreg annak ellenére, hogy kihányta a bogyókat, már felszívódott. Reggel fél 6-kor keltem aztán végleg fel, és már 8-ra a kórházban voltunk - ahol Cs. és a makk egészséges Sári vártak a zárójelentéssel, mivel hál' Istennek Sárinak semmi baja nem lett.

Nem is tudom, honnan jött Sárinak ez a fagyöngy evés, mindenesetre, ha nem szól, hogy evett a bogyókból, én valószínűleg észre sem veszem. Jobb nem is belegondolni, hogy mi történhetett volna, úgyhogy azt hiszem, még így a legjobb. Mindenesetre beszerzünk egy kis növényhatározót, és a gyógyszereket is felpakolom egy olyan helyre, amit 18 éves koráig nem ér fel!

Végül is azt hiszem, elég olcsón megúsztuk a dolgot, és így, hogy szilveszterre haza is jöhetett Sári, a "buli" sem maradt el.