Drága kicsi Eszter!

Gondolatban legalább százszor kezdtem el Neked ezt a levelet, de aztán mire le akartam írni, valahogy nem tűntek jónak a szavak. Milyen szavakat is használhatnék, amelyek jól le tudnák írni, amit érzek. Erre nincsenek szavak.

Ma kellene, hogy megszüless. Három és fél kilósan, vörösen, sírva, dühösen követelve, hogy enni kapj, hogy élethez juss! Legfőképpen, ma kellene, hogy kezdődjön az életed, annak minden örömével, csodájával, és megpróbáltatásával együtt. Ma kellene, hogy esélyt kapj arra, hogy megismerd a világunkat, hogy boldog legyél benne, és boldoggá tegyél még egy csomó embert, akivel összehoz az élet. Ma kellene elkezdened az utazást, a tanulást, megismerni minket, a családodat, megfordulni, felülni, mászni, az első lépések, első szavak, és amikor először kimondod, hogy "anya". Veszekedni a testvéreddel, de leginkább együtt játszani, csodálni a "nagytesót". Oviba, iskolába menni, írni-olvasni-számolni, aztán az első szerelmek, első csalódások, az érettségi, az egyetem, a munka. Férjhez menni, gyerekeket szülni, és megérteni, hogy ez a legcsodálatosabb dolog a világon. Nézni, ahogy nőnek, megöregedni és úgy meghalni, hogy mindent megéltél, amit akartál, és amit lehetett. Hoztál jó és rossz döntéseket, voltál szomorú és voltál nagyon boldog.

Igen, ezt akartam Neked. Nem tudtam megadni.

És most majd' belepusztulok, hogy nem ismerhettem meg még a hangocskádat sem!

Drága kislányom, kérlek, bocsáss meg, amiért nem tudtam jobban figyelni Rád. Bocsáss meg, amiért azt hittem, hogy Neked az a legjobb, ha a testemben vagy, mert ott tudok Rád legjobban vigyázni. Én nem tettem, nem tehettem semmit, hogy megmentselek. Éreznem kellett volna, hogy nem jó Neked odabent, de nem vettem észre időben, és már nem tudtalak megmenteni!

Nem tudom, miért kellett visszafordulnod, Te döntöttél így, vagy valami más volt az oka. De tudom, hogy jó helyen vagy, ahol nincs félelem, és nincs fájdalom. Tudom, hogy boldog vagy ott, ahol vagy.

Én majd megtanulok a hiányoddal élni. Ne aggódj értem, jó lesz nekem, mert egyszer majd megtanulok örülni annak, hogy szerethettelek Téged.

Nagyon szeretlek kicsikém!

Anya