Gergő 6 és fél hónapos, korrigáltan 4. Igen, Gergő korábban született 11 héttel, 1300 grammosan. Most 7 kiló, olyan, mint egy labda, és kb. 50%-ban anya, 50%-ban apa … ami azt jelenti, hogy Gergő minden bizonnyal hajlani fog a kompromisszumokra.

Amikor Gergő megszületett, nagyon megijedtünk. Gergő szülei már régóta vágytak egy kisbabára, sokáig eredménytelenül próbálkoztak, és amikor végre úgy tűnt, hogy teljesül az álmuk, Gergőnek meg kellett születnie… szerencsére Gergő igazi kis hős, koraszülött-számítások szerint gyorsan (6 hét után) hazakerült a kórházból, ahol mindenféle tipikus és veszélyes baj elkerülte. Gergő úgy néz ki, hogy jól van, és talán nem is olyan sokára ez az egész koraszülött-hercehurca már csak egy emlék lesz – inkább jó, mint rossz, mert Gergő itt lesz a szüleivel, egészségesen, vidáman és boldogan.

Amikor Gergő megszületett, és mi nem sokkal később megtudtuk, hogy Eszter lakik bennem, viccelődtünk, hogy a lányunk férje már meg is van – egy gonddal kevesebb. Aztán amikor Eszter meghalt, és én ott ültem a frissen vásárolt játszószőnyeg és a Manduca felett, tanácstalanul, hogy mi a fenét csináljak vele, arra gondoltam, hogy Gergő az egyetlen ezen a Földön, akitől nem sajnálom… így hát elküldtem neki, úgy tudom, azóta is használja.

Gergővel együtt szilvesztereztünk, igazán jól viselte a bulit, leszámítva, hogy sűrűn kellett etetni, de ha azt vesszük, korrigáltan akkor még csak 1,5 hónapos volt…

Gergő volt a legfiatalabb Sári szülinapi buliján, amit igazán jól viselt, mert csak figyelt nagyon okosan, és egyáltalán nem zavarta a felfordulás.

Gergő volt az első kisbaba, akit Eszter halála után kézbe mertem/tudtam venni.

Gergő mosolygós kisbaba, de rám egyetlenegyszer sem nevetett, pedig bohóckodtam neki eleget. Mindenkire, a szüleire, Cs.-re, és egyéb emberekre is boldogan mosolygott, de amikor rám nézett, elkomorodott. Nem mérgesen, hanem inkább bölcs szomorúsággal nézett a szemembe. A babák minden titkok tudói. Azért nem mosolygott, mert ismerte a fájdalmamat.

Remélem, hogy fogunk mi még együtt nevetni – már csak azért is, mert Gergő lesz az én keresztfiam.