Annyi minden történt velünk a napsütéses hosszú hétvégén, hogy kezdenek foszladozni az emlékek, de a lényeg végül is az csak, hogy nagyon jók voltak az első igazi tavaszi pihenőnapok… kár, hogy csak négy volt belőle.

Szombaton meglátogattuk K.-t és R.-t a nagy nyugaton (Bécs mellett). A két kiscsaj rögtön játszani kezdett, olyan aranyosak voltak együtt. Aztán elmentünk egy játszóházba, ami hatalmas, van minden, de nem lógtunk ki a tömegből, ui. német szót viszonylag keveset hallottam… Hát itt kibújt a szög a zsákból, és közös erővel megállapítottuk Cs.-vel, hogy Sári azért eléggé betoji. Cserébe mondjuk ügyetlen is, szóval azt hiszem, ez így jobb kombináció, mintha ügyetlen lenne, ámde vakmerő… Szinte semmire nem mert felmenni, lecsúszni, bemászni. Amit nagyon élvezett, az a 4 év alattiaknak szánt játszórész, ahol volt egy óriási labda medence. Na, abban jól elvolt. Meg a trambulin, de azon is kb. 5 centiseket tud ugrani. Pedig itt tényleg volt mindenféle játék, esküszöm, még mi felnőttek is felmentünk mindenre.

Este aztán a lányok együtt akartak aludni, persze, ezt is Sári vétózta meg végül, pedig olyan édesek voltak, ahogy feküdtek egymás mellett az ágyban. Mi felnőttek meg megittunk 3 üveg bort, azt hiszem, elég oldott volt a hangulat…

Vasárnap délelőtt egy nagyon sétáltunk a közeli erdőben, ibolyát szedtek a hölgyek (meg botokat, meg kavicsokat), aztán ebéd után még kiugrálták magukat a helyi cukrászda játszótermében, amit mi szülők egy monitoron keresztül figyelhettünk. Sári persze nem akart hazajönni, azóta is emlegeti R.-t, hogy neki milyen jó barátja, és hogy mennyire szomorú, hogy el kellett jönni a játszóházból.