Sári bizonyítványában minden tantárgynál "jól megfelelt" szerepel, ami természetesen nagyon szép eredmény, főleg mivel egyértelműen fejlődött a félévihez képest (ott magyarból és matekból "megfelelt" vagy mi volt, ami -mint időközben kiderült- a 3-as/4-es körül mozog). Ezzel Sári nem lett osztályelső, de mégiscsak a jobbak között van, és mivel a magatartása és szorgalma is példás, így az igazgatónőtől vehetett át könyvjutalmat az évzárón, kb. 20 másik osztálytársával együtt. Szerintem ez nagyon kedves dolog volt, nálunk anno csak az osztály legjobbja (aki egy alkalomtól eltekintve mindig én voltam) mehetett ki, a többiek az osztályban kapták meg a jutalmat. Sári természetesen nagyon örült, és mi is, hiszen ahhoz képest, hogy egy kicsit döcögősen indult az év, azért a végére csak hozzánőtt a feladathoz a kismaszat. 

A bizonyítványnál viszont sokkal-de-sokkal fontosabb, hogy Sári szépen olvas, ha van türelme kigondolni, akkor viszonylag helyesen ír, és számol. Eléggé kapkod, szerintem, és néha meggondolatlan, és szinte alig van kitartása (önállóan, mert ha ott ülünk felette, akkor viszont mindent megcsinál). És szerintem ebből fakad, hogy nem lett jobb az a bizonyítvány - bár ahogy ezt leírom, el is szégyenlem magam, mert hát hülye vagyok én, kell ennél jobb bizonyítvány? Kell-e, hogy ő legyen az osztályelső? Kinek kell, pontosabban? Nekem? 

Érdekes dolog ez, hogy mások (pedagógusok) hogyan látják a gyereket. Mert Sári okos, ez nem kérdés. De Sári azért más, mint a többi gyerek, és ez elsősorban a személyiségéből fakad, nem a szellemi képességeiből. Valószínűleg egy kicsit éretlen, de lehet, hogy nem is éretlen, csak egyszerűen álmodozó, ábrándozó, és lehet, hogy ez nem fog változni. Sárit tényleg nehéz rávenni, hogy egy adott problémával (pl. a házi feladattal) foglalkozzon, mert neki közben ezer más dolgon jár az esze. Persze, amikor már kiabálás és fenyegetőzés után odafigyel, és megírja azt a nyamvadt leckét, akkor minden rendben, de minden egyes feladat egy kínszenvedés emiatt, mert egyszerűen képtelen arra az egy dologra figyelni. 

Sári mindemellett eléggé önállótlan, az osztálytársaihoz képest mindenképpen. És ennek mi, felnőttek vagyunk az okai (persze elsősorban én). Sárit születése, de legalább is 6 hónapos kora óta folyamatosan négy sápítozó felnőtt veszi körül, akik rögtön törölgették a taknyot, feneket, adták a kezébe a vizespoharat, de inkább megitatták, nehogy leejtse..., ugrottak, ha a gyerek nyiffantott egyet... szóval ki volt szolgálva a kis hercegnő rendesen. Csoda, ha egyedül olyan bizonytalan egy csomó mindenben, ha fél az új dolgokat kipróbálni, és ha az önállóan végzett dolgokban (öltözés, akármi) lassú, mint egy csiga?!

Pont ezek miatt gondolom, hogy Sári ebben az oktatási rendszerben soha nem lesz kiemelkedően jó tanuló, persze, mindig 4-es, 5-ös lesz, de ő lesz az a csendes kis gyerkőc, aki úgy "elvan", akiről nincs nagyon mondandója a tanítónak, mert sok vizet nem zavar, meg hát tulajdonképpen beleszürkül az átlagba. Ez biztosan nem túl jó, sőt, abban is biztos vagyok, hogy Sári tele van különleges képességekkel, amit sajnos a mai állami dogmákkal telenyomott iskolákban soha senki nem fog kipolírozni. 

Adódna tehát a kérdés, hogy ha felelős szülő vagyok, és azt szeretném, hogy a gyerekem szárnyakat kapjon, miért nem viszem alternatív intézménybe, ami ráadásul most nyílik a városunkban... nyilván meg is engedhetnénk magunknak... és esküszöm, még el is gondolkodtam rajta, annak ellenére, hogy Cs. mereven elzárkózott tőle, de mégsem. 

Egyrészt mert az intézmény alternatív volta önmagában még nem garancia, hiszen a tanítón rengeteg minden múlik. Sári tanítói pedig, látszik, hogy szeretik őt. Ok, az ő értékelési szempontjai alapján nem kiemelkedő a gyerek (vagy inkább: vannak nála jobbak), de stabil a helye, tudják, mire képes és ahhoz képest értékelik, ha javul. Ez persze lehetne jobb egy Waldorf iskolában, hiszen ott a rendszer maga kényszeríti rá a tanárt, hogy egyénileg fejlessze a gyereket, de én ennél messzebbre próbálok nézni. Mert mi van, ha beíratom a Waldorfba, majd az iskola 3 év múlva hirtelen megszűnik? Vagy mi van, ha végigjárja a 8 évet, majd -mivel ugyan kiegyensúlyozott és boldog a gyerek,de lexikális tudása nem lesz- nem tud továbbtanulni? Arra ugyanis, hogy Waldorf gimnázium nyíljon egy vidéki városban, esély kb. 0., máshova meg nem engedném... Vagyis mivel teszek jobbat? Ha 14 évesen, amikor már kevésbé lesz alkalmazkodó, belekényszerítem egy poroszos rendszerbe, vagy ha végig a keményebb (és szürkébb) intézményben edződik, és otthon próbálom a különlegességét értékelni?

Sári egyébként annyira tiltakozott egy esetleges iskolaváltás ellen, hogy úgy döntöttünk, elfelejtjük a témát. Ha bármi gáz lenne, akármikor átvihetem...

Ami sokkal jobban aggaszt, az Sári mozgása. A bizonyítványban persze azt írták, hogy mozgása, kitartása és erőnléte az életkorának megfelelő, de ha ez igaz, és ha Sári az átlag, akkor vagy minden osztálytársa átlag feletti, vagy nem tudom... ugyanis Sári nem tud futni. És ez nem csak azt jelenti, hogy gyorsan elfárad, hanem egyszerűen nem úgy mozognak a lábai, ahogy kellene. A lányom gyakorlatilag nyújtott lábbal fut... bármilyen fura is ez. Emiatt persze Sári lassan fut, ami azt eredményezi, hogy minden csapatjátéknál őt választják utolsónak, mert -Sári szerint- az a csapat, ahol ő van, az mindig veszít. Elképzeltem magam előtt, ahogy áll a két csapatkapitány, sorban szólongatja a gyerekeket, és minden név kimondása előtt Sári reménykedik, hogy talán most ő jön... de nem... a szívem szakadt meg érte! Valamit tehát tenni kell, mert egyrészt szeretném, ha a kislányom erősebb, egészségesebb, fittebb lenne, másfelől meg nem akarom, ha ő lenne mindig az utolsó, akit választanak! Keresem a megfelelő sportot, de attól félek, a probléma sokkal mélyebben gyökerezik - hiszen még futni sem tud! Próbálgattam néhány egyszerű mozdulattal éreztetni vele, hogy hogyan is kellene viselkedni a lábának futás közben, de kb. 2 perc utána megunta. Igen, nyilván a kitartásán is dolgozni kell...

Viszont jó hír, hogy a lovaglás egyre jobban megy, és egyébként is, kitört a nyári szünet, és mint tudjuk, ez a legjobb az iskolában. :-)