Annyira szeretném, ha az idegesítő buzgómócsingokat, akik csakazértis le akarnak nyomni a főnök és egyéb emberek előtt, könnyed irónioával, kedvesen, ámde mégis határozottan földbe tudnám döngölni úgy, hogy ne én tűnjek bunkónak.
Én azonban robbanok - agresszív és lekezelő leszek, kvázi bunkóságra bunkósággal reagálok. És ez sem nekem, sem a többieknek nem lesz szimpatikus. Persze ők nem élik át a háttérben forrongó indulatokat, ők csak az adott pillanatot látják. Persze, az is felmerülhet, hogy miért érdekel engem egy harmadik személy véleménye... hiúságból, természetesen, és mert mindig, minden körülmények között nekem kell, hogy igazam legyen.
Az Újcsávóval (aki balfaszkalaphülyebarompöcsfejpökhendikisszargombócköcsög) mostanában különösen paprikás viszonyban vagyok. Főleg mióta előléptettek, és kvázi felette vagyok ("briefelhetem", meg ilyesmi, én vagyok a "coach"-a), nos, azóta különösen nagy lett az arca (persze, az enyém még nagyobb), és minden alkalmat megragad, hogy bebizonyítsa (nem nekem, hanem a főnökömnek), hogy őmicsodafaszagyerek, és mennyivel jobban ért a szakmához, mint én. Hetek óta ezt csinálja, és én tűrtem, hogy a szavamba vág 10 ember előtt, hogy a hátam mögött egyezkedik az én projekteimről, és hogy a főnökömnél okoskodik az én munkámmal kapcsolatban.
Tényleg tűrtem, de ma betelt a pohár. Inputolt egy analízist, hogy szerinte az ő projektein mégis mit kellene és hogyan, én megcsináltam minden kalkulációt, az ő inputjait (bár szerintem tulzóak voltak, nem bántottam). Erre amikor ma prezentáljuk a főnökeinknek, közli ott mindenki előtt, hogy szerinte én az ő projektjein sokat tettem be, és ő így meg így csoportosítaná át. Erre tényleg elegem lett, és kicsit erősebb hangnemben rászóltam, hogy akkor miért küldte ezeket a számokat, mert én ahhoz ugyan nem nyúltam. Persze, mintha meg sem hallotta volna, okoskodott tovább, az én projektjeimet minősítgette, olyan dolgokat előhozva, amiről semmit nem tud, és ami nem is úgy van, de olyan határozottsággal állította a dolgokat, hogy engem jóformán meg sem hallottak.
Szerettem volna kilépni magamból, és valami buddhista nyugalommal szemlélni a szitut, hogy valami világbölcsességgel le tudjam állítani az Újcsávót, de sajnos nem ment. Ezért csak bunkó módon visszaszólogattam, de igazából nem sikerült semmi számomra jót kihozni a szituációból.
És az a vicc, hogy ilyenekkel már rég nem kellene foglalkoznom. A büszkeség is a 7 fő bűn egyike?
Mondtok, amit mondtok