Na. Miután az előző bejegyzésben elsírtam a bánatomat a méreteim miatt, jelen bejegyzésben megörökíteném porontyom jelenlegi méreteit.

Az volt, ugyanis, hogy tegnap voltunk (férjestül) orvosnál, aztán megmérték a gyereket.

Eszerint

Sári a mért adatok alapján egy kb. 31 hetes magzatnak felel meg, ami nagyjából ok, tekintve, hogy 32. hetes. Állítólag a feje kisebb, mint ilyenkor szokásos, amiért Cs. és én is okolhatóak vagyunk, mert mindkettőnknek kicsi a feje.

Mindenesetre megpróbáltam elképzelni, hogy mekkora is most, és szerintem egyáltalán nem pici. Néha, amikor úgy mozog, kitapogathatóak egyes testrészei, és őszintén szólva néha kicsit megrettenek, hogy ugyan mégis hogy fog OTT kiférni - pláne, ha ennél már csak nagyobb lesz. (Ebből a szempontból nem baj, ha nem nagy a feje...)

Egyébként jelenleg fejfekvéses, ami azért vicces, mert ezidáig meg voltam róla győződve, hogy a buksiját szokta mindig kinyomni jobb oldalt picivel a köldököm felett - erre tegnap kiderült, hogy az minden bizonnyal a feneke, nem a feje... Mindenesetre olvastam, hogy a fejfekvés azért is fontos, mert most fejlődik ezerrel az agya, és az optimális vérkeringést ez a pozíció tudja biztosítani.

Az arcát csak picit mutatta meg, mert a kezecskéje eltakarta. Az azért látszott, hogy már jó pufók, mint egy igazi kisbaba (de hát igazi kisbaba...), és az is, hogy a száját mozgatja. Az orvos szerint gyakorolja az evést, szerintem a beszédet. Cs. szerint szerepelt - utalva arra, hogy Sári anyja exhibícionista (volt), akiről pl. készült egy olyan kép, hogy Télapó-ünnepségen a Mikulásnak háttal (!) szavalta a verset - a közönségnek. Nyilván Sári is ilyen lesz, de ha nem, akkor pedig olyan kis anyámasszonykatonája, mint Cs., aki elsírta magát, amikor csak ő volt egyedül a képen, és az anyukája nem. 

Tegnap az is kiderült, hogy az orvos asszisztense eléggé ellenzi az epidurális érzéstelenítést, úgyhogy jól beszartam, hogy mi van, ha majd ennek hatására nem akarják nekem beadni az injekciót - úgyhogy újra bizonytalan vagyok a szüléssel kapcsolatban. Nem akarok császárt, természetesen, de félek a fájdalomtól, félek attól, hogy szanaszét szabdalnak, és félek attól is, hogy hogyan fogok kinézni ott lent utána - önző dolog, de ez van.

Hivatalosan is megkezdtük a babaholmi vásárlást. A legfontosabbak (babakocsi, kiságy, pelenkázó és egy rahedli ruha) már megvannak (örököltük), de pl. vettünk pelenkát, pelenkázó-szivacsot, melltartó-betétet, popsitörlőt, stb. Sárinak egyébként még Ámerikából is van cucca, mivel Anyu egyik unokatestvére, aki kint él, küldött egy pár aranyos kisruhát. Az én kedvencem 3 db falatnyi Adidas zokni csúszásgátlóval (!) a talpán, és a rózsaszín plüss Calvin Klein melegítő - kapucnis felsővel. Cs. rámszólt, hogy ugye tudom, hogy ez egy igazi gyerek lesz, nem hajasbaba, és csak azért nem öltöztethetem naponta tízszer, mert nekem tetszenek a ruhái. Mama amúgy már köti a keresztelő-ruhácskát is, gyönyörű habos-babos masnis ruci kiscipővel és kissapkával. Gondolom, ráadjuk, aztán összekakilja.

Ilyenek a gyerekek.