Hát igen, ez a pillanat is eljött. Nem tudom, volt-e értelme, vagy az egész csak áltudományoskodás, és felesleges kínoztam Sárit, de lényeg, hogy hétfőn utoljára tettük tiszteletünket az alváslaborban, mivel úgy tűnik, Sári jól van, és bár újra picit nőtt a periodikus légzésének aránya (dopping nélkül), de ez már nem számít kórosnak.

Sári persze ordított, mint a sakál, amikor feltették rá az elektródákat, le is fotóztam, de nagyon rossz kép lett, köszönhetően a fényviszonyoknak és annak, hogy telefonnal csináltam. Aztan vagy egy órát altattam, de ennek köszönhetően úgy kimerült, hogy fél 9-től fél 7-ig aludt, amit normálisan eddig is megcsinált, de az alváslaborban azért különösen jó hír ez, mert így 7 óra után levették róla a kütyüket, és onnantól nyugiba tudott lenni reggelig.

Én viszont szinte alig aludtam, egyrészt azért, mert a szomszéd szobában vizsgált pici baba fél 2-kor olyan ordítást levágott, hogy ihajj, és én ezektől a zajoktól el vagyok szokva. Onnantól kezdve pedig fél 4-ig azon izgultam, hogy Sári ne ébredjen fel idő előtt, mert a szarokkal egy kínszenvedés a visszaaltatás (újabban amúgy szarok nélkül is, de erről majd később). Szerencsére Sári 4-kor visszaaludt, én viszont addigra teljesen felébredtem, így olyan öt lehetett, mire elszenderedtem. Manó viszont hatkor kelt, és keltett engem is, szóval summa summarum kb. öt órát alhattam tegnap.

Ez mondjuk még nem lenne olyan rossz, ha nem bent lettünk volna, de utána jött az egész napos tétlen várakozás a doktornőre, és egy ilyen ingerszegény környezetben nagyon lassan döcögnek a másodpercek. Ezért elmentünk Sárival kávézni, plázázni, sétálgatni, amit a kisasszony nagyon jól tűrt, de az a baj, hogy engem ezek a dolgok sem kötnek le. Szóval délig, mire a leleteket megkaptuk, én úgy egymilliószor ásítottam.

Aztán persze itthon sem tudtam aludni, ugyanis mindig úgy jött ki, hogy Sári a babakocsiban aludt el, séta közben, és ilyenkor nincs szívem felcipelni és ágyba vágni, hogy én is lefekhessek, arról nem is beszélve, hogy valószínűleg fel is ébredne.

Egyébként az utóbbi időben éjszakánként sem alszik túl jól. Ma pl. kétszer ébredt, és ilyen már egy hónapos kora óta nem volt. Először 11 körül, és fél 1-ig ment a móka, utána pedig fél ötkor, és akkor már visszaaludni sem akart. Én az alváslaborban eltöltött felejthetetlen éjszakának köszönhetően olyan voltam, mint a mosottszar, szóval eszméletlenül örültem a dáridónak, ráadásul ötkor még Cs.-vel is összevesztem, hogy ugyan vigye már a gyereket valahova, mert én -vele ellentétben- nem tudok úgy aludni, hogy Sári kiabál, énekel, nyög, nyöszörög, morog és sír. 

Aztán fél nyolcig visszaalhattam, szóval sikerült öt részletben aludnom nyolc órát.

Most már szólhatna valaki ennek a babának, hogy átaludhatná már az éjszakát, ami jobb helyeken minimum hétig tart. De inkább nyolcig. Akkor lennénk csak igazán jóban...