Tegnap hajnalban Sári 3-tól 5-ig gyakorlatilag 20 percenként felsírt, és amikor kivettem, éreztem, hogy tűzforró a teste, pedig elalvás előtt kapott lázcsillapítót (38,1 volt a láza este), és elvileg reggelre mindig le szokott menni. Neki viszont felment, 38,6-ra, így újabb kúpott kapott, meg fájdalomcsillapítót a torkára, plusz egy kis orrszívást, de szerencsére szopi után visszaaludt, bár még mindig nyugtalan volt. 

Ezért nagyon megijedtem, úgyhogy reggel az amúgy még mindig beteg apja elment kiváltani az antibiotikumot, de addig is kapott Sári egy kis Calcimuscot, ami véletlenül épp volt itthon. Ez vagy más kicsit helyretette, és 10-re lement a láza 37,5-re, úgyhogy úgy döntöttem, egyenlőre mégsem kap antibiotikumot. Ezután aludt vagy 5 órát, 3-kor ebédelt valamennyit, de megint csak hőemelkedése volt, sőt, egész vidám lett, bár a szemén azért látszott, hogy nincs jól. Öttől újabb szunya, majd este 7-kor egész tűrhetően vacsorázott, és bár még mindig csak hőemelkedése volt, azért mégis úgy döntöttem, hogy megkapja az antibiotikumot.

Az igazság az, hogy egész nap ezen vitáztunk Cs.-vel, mert én semmiképpen nem akartam túlgyógyszerezni a gyereket, neki meg az volt a véleménye, hogy inkább most kapja meg esetleg feleslegesen, mint később duplaennyit kelljen kapnia. Van ebben valami, és amikor láttam, hogy Sári minden nyelés után felsírt, mert bizonyára fájt a torka, és hogy egész nap olyan kis bágyadtka volt, este végül beadtam a derekam. Amúgy is már óriási gyakorlatom van gyógyszerbeadásban, amit be is bizonyítottam azzal, hogy elsőre a szájába tudtam önteni a szirupot.

Sári kicsit furcsán nézett, majd abban a pillanatban, ahogy a cukros izé a torkához ért, sugárban hányta ki a vacsorát. Anyu ölében ült, én meg csak néztem nagy bambán, ahogy a répafőzelék a paplón landol. Ezek után gondoltam, hogy túl tömény volt a gyógyszer, és meg is nyaltam, hogy megbizonyosodjak róla, ennél undorítóbban émelyítő szirupot még életemben nem kóstoltam, és igazából felhígítva sem lett jobb, úgyhogy arra jutottunk, hogy inkább nem hányatom meg vele többet a gyereket. Ma elvileg úgyis vinném orvoshoz, majd megkérem a dokit, hogyinkább injekciót adjon neki. Az ugyan fáj, de csak egy pillanatig, és úgy legalább biztosan a testébe jut a gyógyszer.

Fürdés előtt bár picit feljebb ment a hőemelkedése, de még mindig nem volt 38 fok, így újabb vita után nem adtam neki lázcsillapítót, cserébe viszont vele aludtam, és félóránként a homlokára tettem a kezem, hogy biztos nem kap-e lázgörcsöt. Aztán fél 5-kor arra eszméltem, hogy menthetetlenül elaludtam úgy, hogy már jó ideje nem néztem rá a prüntyőkére, aki keresztben feküdt az ágy sarkában, teljesen kitakarózva... Igaz, sírva ébredt, de fél 6-kor, ami nála normálisnak mondható jelenség, majd kaja után átpasszoltam a külön alvó apának, akivel fél 8-ig játszottak, amíg én édesen alhattam.

Ma reggel nem volt egyáltalán láza, sőt, ha jól mértem, akkor 35,9 volt a hőmérséklete, ami azért kicsit durva, valljuk be... Mindenesetre úgy tűnik, nem kell az antibiotikum, persze azért még ma rákérdezek a dokinál. Azért nincs még olyan jól, elég nyűgös, és fáradékony, kicsit folyik az orra is, és ami ijesztő, az az, hogy elég csúnyán köhög. Igazából ettől félek a legjobban, mert ha alacsony az IgA-ja, akkor könnyebben kaphat tüdőgyulladást is - ezt meg azért nagyon nem szeretném...

Úgyhogy a Lány megfigyelés alatt van tartva, én pedig a nyakamba vettem minden házimunkát, mivel a Dédi is kidőlt, sőt, szegény nagyon is rosszul van, csak nem ismeri be (orvosról meg hallani sem akar). Ezért ma én főztem, igaz, az ő irányításával. Még nem ebédeltünk, de remélem, mindenki életben marad utána... Közben Sárira Cs. vigyázott, és most azon gondolkodom, ha ő nem lenne itthon, vajon hogy oldottam volna ezt meg? Tudom, hogy az anyukák döntő többségének nincs segítsége, és mégis mindent elvégez (ahogy ezt Cs. nap mint nap az orrom alá dörgöli), de nekem akkora stressz a főzés, hogy képtelen vagyok megosztani a figyelmemet a gyerek és a főzés közt. Arról nem is beszélve, hogy Sári legalább 90% figyelmet követel magának, a maradék 10%-bak Teletabikat néz, de az is csak 5 percig köti le... Azalatt én épp felkötöm a kötényt...