Sári egész korrekt Bundesliga-frizurát növesztett az elmúlt időkben, ami ráadásul hátul göndörödik és bogyorodik, ahogy az illik, így a frufrun kívül még nem volt szívem levágatni neki. Egyébként imádom a hajacskáját, mert csodaszép barna, ami azért gyanús egy picit, ui. Cs. és én is tejfölszőkék voltunk kiskorunkban - de mivel annyira hasonlít Cs.-re, hogy apasági tesztet nem kellett csináltatni, így nyilván lehet neki barna haja a gének miatt is (a másik furcsaság a barna szeme, ami elvileg megint csak lehetetlen lenne - nekem kék, Cs.-nek pedig zöld a szeme - és mégis. Ez a gyerek egy genetikai csoda!).
Szóval imádok kis haját, pedig az esetek többségében kócos és büdi (mert nagyon ritkán -és akkor is visítások közepette- engedi megmosni és fésülni), ráadásul nem szereti, ha összekötöm neki. Pedig annyira édes lenne copfokkal és csatokkal... Hiába meséltük a mesekönyvekben az összes kislányt, akinek copfjai voltak, Sári mindig rázta a fejét, hogy neki nincsenek, és ha kérdeztem, hogy akarja-e, hogy legyenek, akkor is tiltakozott.
Ma viszont megtalált egy hajgumit a földön (hja, rend van és tisztaság), és mutogatta, hogy tegyem a hajába. Persze, amikor az akcióhoz értünk, már tiltakozott (volna), de elmagyaráztam neki, hogy ettől lesz ám csak igazán szép, úgyhogy hagynia kellene, hogy begumizzam a fürtjeit. Most nem viccelek, de szerintem megértette, ugyanis türelmesen és egy hang nélkül végigülte a fodrászkodást. Aztán együtt a tükörhöz vonultunk, ahol mosolyogva üdvözölte a copfos barátnőjét, majd egész délelőtt bent hagyta a gumikat a hajában - úgyhogy ezt nagy eredménynek könyvelem el.
És itt lehet megtekinteni a rendezett fejű porontyot.
Mondtok, amit mondtok