Annyira bírom, amikor egy babákkal foglalkozó szolgáltató (jelen esetben háziorvos) nincs tekintettel a kuncsaftok igényeire. Mert hogy az egészséges rendelés mifelénk 12-2-ig van (amúgy a másik körzetben is), tehát éppen akkor, amikor a mi babánk aludna. Így hát vagy minden erőmmel küszködve ebéd előtt kellene, hogy elaltassam a nagylányt (ami természetesen csak akkor lehetséges, ha délutánra lenne programunk...), vagy ki kell vele húznunk délig, ami egyenlő a nyűgösködéssel, hisztivel, és egy minden bizonnyali elalvással útban a doki felé.

Na, ma volt a napja az MMR oltásnak, ami állítólag mumpsz, kanyaró és rubeola ellen van. Azt hiszem, mi ezt még nem kaptuk, mert az ezer százalék, hogy én voltam mumpszos, majdnem bele is haltam, igaz, nem a mumpsz, hanem egy közben elkapott másik fertőzés miatt. Úgyhogy végül is nem bánom, hogy Sárit is beoltottuk, bár azt is hallottam, hogy ez az oltás az összes közül a legdurvább, már ami a mellékhatásokat illeti. 

Szóval természetesen próbáltam a Lányt délelőtt elaltatni, mégpedig egy kiadós sétával (mert tegnap természetesen elaludt egy kiadós séta közben a babakocsiban), de ma esze ágában sem volt, annak ellenére, hogy alig bírta nyitva tartani a szemét. Így amikor hazaértünk, próbáltam a kiságyban is letenni, de ez a gyerek úgy működik, hogy amint kiságyat ér a popója, valami rejtett reaktor aktivizálódik benne, és 2 perc nyusziölelgetős hasonfekvős popóégbetologatás után felpattan, kiabál, rázza a rácsot, hülyéskedik, játszik - egyszóval pörög, és még csak az sem zavarja, hogy én alszom a kanapén (mert hogy ez a taktika, alvást mímelek, vagy tényleg, és természetesen sokszor be is válik a dolog...). Úgyhogy küzsöttünk így egy fél órát, majd 11 után pár perccel úgy döntöttem, hogy akkor inkább ebédeljünk, mert legalább így délre oda tudunk menni a dokihoz.

Az ebéd természetesen nem tetszett Sárinak, de a túrós palacsinta igen, úgyhogy abból kajált be, majd ettem én is (a gyerek ekkor már olyan volt, mintha órákat aludt volna előtte), végül felpakoltunk, és meg sem álltunk a rendelőig. Ma valami MMR -nap lehetett, mert mindkét kislány, aki előttünk volt, erre az oltásra várt. Az egyik picit fiatalabb volt Sárinál (természetesen szaladt), a másik egy picit öregebb (szaladt és folyékonyan beszélt). (A földbe döngölős produkció azonban nem volt elég, mert az egyik anyukája végigkérdezgetett mindenkit, hogy a gyerek hány hónapos, és mikor kezdett menni. Én persze mondtam, hogy az enyém még nem megy, mire megkérdezte, hogy és miket mond... pfhhhh.... mondom, nagyon semmit - mama, nem, vaú, bee a báránykára, de ez minden. "Jajj, nyugi, majd fogja csinálni" - mondja ő, én pedig igyekszem győzködni magamat, hogy nyugodt vagyok, csak az ilyen nők kerüljenek el...). 

A váróban amúgy történt egy érdekes eset, amit azért írok le, mert igazán zavarbaejtő volt, és nem nagyon tudtam, hogy hogyan kellene kezelnem. Kijött ugyanis a rendelőből egy anyuka a két lányával. Az anyuka is elég szakadt volt, meg a lányok is, akik közül az egyik kicsi volt, max. 3 éves, de a másik volt vagy 11. Az anyuka, meg a kislány valamiért visszamentek a rendelőbe, míg a nagylány kint maradt, és odajött hozzánk. Nagyon furcsa volt a kislány, nem úgy, hogy szellemi fogyatékos lett volna, de akkor is - nekem furcsa az a fajta közvetlenség, hogy pl. kapásból megsimogatta Sárit, és velem is elkezdett beszélgetni (többek között elmesélte, hogy nem bukott meg idén semmiből...). Ez persze még nem is lett volna baj, mert tényleg nagyon kedves volt Sárihoz, bár részemről a tapizás már egy kicsit erős, de amikor kijött az anyja a húgával, és indultak, akkor először megpuszilta Sári kezét, majd az arcát is akarta, de Sári ekkor felém fordult, úgyhogy azt nem tudta. Jó, ez sem lenne még olyan gáz, de a kislány elég büdös volt. Mármint, olyan testszaga volt - és ez azért semmi esetre sem pénz kérdése... 

Na, mindegy, ezután mi következtünk, és az én bátor nagylányom saját lábán, egy kezemet fogva totyogott be a rendelőbe, ahol már bőszen ordított a váróban előzőleg futkározó és folyékonyan beszélő kislány (höhö...), úgyhogy Bátorság kisasszony azzal a lendülettel, ahogy bejött, már fordult is ki. Mire felvettem, két kézzel kapaszkodott az ajtófélfába. A pelenkázón már dobálta magát, úgyhogy megmérni vagy fél órát tartott (10200 g egyébként). Ezután visszapelenkázni csak félig sikerült, és amíg az orvos készítette a vakcinát, addig háromszor kellett mindent visszakérdeznem, mert semmit nem hallottam a fülembe ordító Sáritól. Úgyhogy elég küzdelmes volt az oltás beadása, ráadásul nem is lehetett rögtön hazamenni, mert lehetnek allergiás reakciók, úgyhogy szegénykémmel még a váróban kellett maradnunk egy kicsit. 7-10 nap múlva várható a hatás, állítólag sokkal több gyereknél jelentkezik, mint a korábbi oltások esetében, úgyhogy várjuk is nagyon. 

Biztos voltam benne, hogy a Lány a hazaúton elalszik (és felébred, amikor be akarom csempészni a kiságyba), de nem így lett, sőt, annyira túlpörgött, hogy itthon is vagy egy órát altattam még. Végül is csak beájult vagy 3 órára - ami alatt természetesen nem volt net.

Egyébként nagy nyaralás-vitában vagyunk az Urammal, sehogyse tudjuk eldönteni, hova menjünk. Megspékelve az egészet azzal, hogy a sógornőmék is akarnának velünk jönni, de mivel az én igényeim alapvetően eltérnek Cs. igényeitől, a mi igényeink pedig a sógornőmékétől, így gyanítom, ismét egy szórakoztató programnak nézek elébe egész júniusban nyaralás-tervezés címén. Pénzünk sincs rá nagyon, úgyhogy tényleg vicces lesz. Alig várom. Akárcsak a nyaralást...