Én nem tudom, kire lett Sári ilyen jószívű, de mindenesetre (egyenlőre még) az. No persze nem a kortársaival, és nem ha játékról van szó, de az azért mindennapos, hogy az imádott túrórudit simán megosztja velem, bármit kérünk tőle, odaadja, és nagyon sokat szeretget minket.

Tipikus például, hogy ha "úgy csinálok, mintha sírnék", akkor odajön, megölelget, megpuszilgat, megsimogat, majd közli, hogy "Nem!", vagyis "Anya ne sírj!". Ez még akkor is működik, sőt, akkor működik a legjobban, ha hisztizik. Ilyenkor mondom neki, hogy ha hisztizik, akkor anya szomorú, és "elkezdek" sírni. Mire az én aranyszívű leánykám rögtön elfelejti minden baját, és csapot-papot otthagyva jön vigasztalni.

Olvastam valahol, hogy a hiszti hatékony "ellenszere" ez, amikor a szülő is "hisztizni" kezd. Egyrészt mert a gyerek erre a reakcióra nem számít, és általában ledöbben, vagyis abbahagyja a hisztit, másrészt pedig azt közvetíti felé, hogy a szülő tudja, hogy a gyerek mit érez. Persze, kétélű dolog ez, mert ugye ha századszor csinálja az ember, akkor már nyilván nincs hatása, másrészt a Sári-korúakat lehet, hogy épp ezzel lehet hisztire nevelni...

Mindegy, én nagyon szeretem, ahogy a "hisztim" után meg vagyok szeretgetve.

Egyébként tegnap MT-vel mentünk Ringatóba, mert elég ronda idő volt, és a babakocsinkra nincs esővédő. Így pedig -gondoltam- nem is kell annyira beöltöztetni a gyereket, másrészt meg elég csak egy esernyőt vinni, ami szükség esetén mindkettőnket véd. Kicsit bénáztam a kabátba való MT-felvétellel, de végül sikerült tűrhetően megoldani a dolgokat. Megint meg kell állapítanom, hogy a mei tai szuper, tényleg őszintén sajnálom, hogy nem fedeztem fel korábban, mondjuk azokban az időkben, amikor Sári állandóan bőgött a babakocsiban. Lehet, hogy megspóroltunk volna pár tízezer Ft-ot az ilyenolyan babakocsikra. Szinte egyáltalán nem érzem benne a tizenegynéhány kilós gyerek súlyát, ő meg tök jól elvan a hátamon, hozzámbújik, csikiz, nézelődik, beszélget. Még a végén én is "mamami" leszek... 

A Ringatón történt, hogy Sári összebarátkozott egy kislánnyal. Azért érdemel ez külön bekezdést, mert erre még nem nagyon volt példa. Illetve azt veszem észre, mintha Sári egyre barátkozóbb lenne a gyerekekkel - legalább is akkor, ha nincsenek sokan. A múltkor a játszóházban, amikor csak hárman voltak, akkor is próbálkozott egy kisfiúnál, igaz, az nem annyira akart vele játszani, most meg - bár a kislány kezdeményezett azzal, hogy odaadta a nyusziját Sárinak, iránta is elég mély érdeklődést mutatott. A lány egy picit nagyobb volt és már nagyon szépen beszélt, ráadásul állandóan "nevelte" a gyereket azzal, hogy ne tegye a kezét a szájába, végül a barátkozás egymás utánzásában ki is merült, de azért aranyosak voltak. Lehet, hogy végül Sárikittyom sem lesz sarokba bújós magányos farkas?