Reggel kinéztünk az erkélyajtón, és röhögve mondtam Cs.-nek, hogy Sári nem lát ki, mert a szeméig ér a hó. Na jó, ez azért költői túlzás volt, de tény, hogy amikor kicsit kiemntünk, szegénykém alig bírt menni a hóban, ami konkrétan a fenekéig ért. Ráadásul arccal előre le is borult a szánkóról, mert nem láttam a nagy hóban, hogy valami gödör vagy mi lehetett ott, de csak azt vettem észre, hogy könnyebb húzni a bob-ot (nincs rendes szánkónk), és Sári, mint valami rakéta, fejjel lefelé kalimpál a földön - szegénykém eléggé meglepődött, és tiszta hó volt az arcocskája. Persze, nem lett semmi baja, de azért nem nagyon tetszett neki a havas élmény.

Így visszagondolva nem nagyon emlékszem, mikor láttam utoljára ekkora havat, mindenesetre nem lehet vele sem hógolyózni, sem hóembert építeni, mert túl hideg van, és a hó nem fagyott össze. Talán majd holnap.