A hétvégén nálunk voltak a sógornőmék, hogy beváltsák a karácsonyi ajándékként kapott színházjegyeket (hála a 2009 dec 31-ig érvényes kultúrautalványomnak, no meg a jézuskának...). Hozták persze az unokatesókat is, úgyhogy Sárit péntek estétől vasárnap délutánig nem láttuk. A lányom ugyanis -finoman szólva- letojta a fejünket, és csak "Dóji-Bóji"-val és "Zsófi-Bófi"-val játszott. Leginkább Dórival, le sem lehetett vakarni róla.

Szombaton elmentünk fürdőbe, amit azzal kezdtem, hogy elugrottam Sárinak fürdőpelust venni, ugyanis a 12 kg-ig való pelenkájából kilógott a fél feneke - így gyanítom, nem sokat ér (aztán ma este kiderült, hogy azért, mert a leányzó már 12,6 kg, már ha lehet hinni a fürdőszobai márlegünknek...). Mivel erre a méretre porfészkünkben mosható fürdőpelenkát már nem lehet kapni, így kénytelen voltam eldobhatót keresni, ami szerintem kb. megint annyit ér, mint a kinőtt, de legalább adtunk a látszatnak. Mást még ennyire sem érdekelt a dolog: a gyerekmedencében egy Sárinál kb. 2 hónappal nagyobb kislány sima fürdőruhácskában odaállt a lépcsőre, majd ránézett a lábacskáira, ahol már csorgott is a lé..... áááááááááá....

Szóval pelus meg minden volt, de persze azért sikerült otthon hagyni a karúszókat - és a fürdő boltjában karúszót természetesen nem lehetett kapni. Volt ellenben úszógumi minden méretben, igaz, nem beülős, csak sima, lyukas, meg úszómellény - így jobb híjján ez utóbbit vettük meg. Hiba volt, Sári ugyanis sokkal jobban félt a mellényben, mint anélkül, úgyhogy van egy félszersem használt úszómellnyünk (halacskás) eladó...

Végül azért elég jól éreztük magunkat, bár engem nagyon bántott, hogy Sári így nem igazán tudott egyedül pancsolni, mivel így még a kisvízben sem mertem elengedni. Ha ugyanis elesett volna, akkor simán elmerül, és azért ettől féltettem (pláne, hogy belepisilt az a kislány a vízbe...).

Hazafelé persze elaludt a kocsiban, majd annak rendje-s-módja szerint felébredt, amikor megálltunk, így nagyjából 5 percben abszolválta az alvást. Nyilván nem hagyhattam ezt annyiban, így végül fél 5 körül aludt el, de csak azért, hogy negyed 6-kor iszonyatosan sírva ébredhessen. Innentől kezdve kb. 20-30 percen keresztül iszonyatosan sírt, dobálta magát, fetrengett - tisztára olyan volt, mintha valami hisztirohama lett volna. Csak az nyugtatta végül meg, hogy a Dóri és a Zsófi között ülve az ölembe ringattam. Itt újra el-elbóbiskolt, majd megint felsírt és dobálta magát. Később kiderült, hogy nagyon csúnyán kakilt (össze-vissza nassoltak délelőtt), és szerintem arra ébredhetett fel, hogy fáj a pocakja, és mivel álmos volt, mint a fene, behisztizett.

Mindenesetre elképesztő, mennyit fejlődik például a beszéde. Így, hogy a lányok egész hétvégén csiviteltek neki, Sárinak is még jobban beindult a beszélőkléje. Tegnap este elénekelte a "Sima utat" úgy, hogy a macit lovagoltatta az ölében. Annál a résznél, hogy "göröngyös út", csak "gügügü"-zött, mert ezt még nem tudja kimondani, de a "kátyú"-t "kákkú"-ként elintézte.

Ma reggel pedig körültekintően elmesélte a Mazsola és Tádé egyik epizódját, majd félig elénekelte az Icicpici lencsilányt (nem minden szót artikulált tökéletesen, de én azért tudtam, miről van szó). Egész nap csacsog, amúgy, be sem áll a szája - nagyon édes, ahogy magyaráz...