Mivel én elvileg hétfőtől újra sikeres és dolgozó nő leszek (reméljük, most azért nem csak két hétig), ezért ma mindenképpen élni akartunk J. meghívásával, hogy meglátogassuk Annát és Márkot.

Sárinak már többször mondtuk, hogy Anna pici baba, nemrég született, a Márk kistestvére, satöbbi, úgyhogy ő már eléggé fel volt spannolva - és én is. Meg is egyeztünk, hogy akkor csütörtökön, ha törik, ha szakad - ráadásul lebeszéltem Cs.-val, hogy bocsika, de őrá most semmi szükség nincsen, "csajbuli" lesz (meg Márk, persze), de az élet megint keresztbetett. Reggelre ugyanis nem tört, hanem szakadt - a hó. Így viszont nem mertem egyedül nekivágni a "nagy" útnak, és végül megkértem Cs.-t, hogy vigyen el. Végül is az autópálya is elég havas és csúszós volt, láttunk is egy csúnya balesetet, úgyhogy jobb, hogy eljött, még akkor is, ha így nem tudtuk minden részletre menően kibeszélni például a méhlepény megszülésének körülményeit...

Sárit tényleg érdekelte Anna, sokszor el is mondta, hogy Anna pici baba, és tényleg pici volt! Mármint, mihez képest, ugye - mert Sári konkrétan fele akkora volt, amikor megszületett, mint Anna most, és mégis, én olyan picinek láttam a kisbabát! Keresztben simán elfért a kiságyban!

Anna amúgy tiszta apja, és nagyjából aludt, amíg ott voltunk - J. szerint csak ma volt ilyen. Nem baj, azért kicsit megdajkálhattam: könnyű volt, és babaillatú. Egészen elszontyolodtam ettől, mert Sári már olyan nagylány, egyre kevésbé babás. Aranyos, persze, és imádom, de olyan jó lenne még egy ilyen kis csomag erre felénk is! De ahogy a dolgok állnak, most egy jódarabig nem lesz ilyen.

Márk egyébként egész határozottan védte a területét, és a játékait (és amikor J. kérte, hogy Sári puszilja meg, akkor pedig az anyukáját...), Sári pedig később behisztizett, úgyhogy a két nagygyerek nem igazán barátkozott össze... Mindegy, mert amikor Márk amúgy férfiasan elvonult aludni, Sári birtokba vette az addig tiltott játékokat, majd összeválogatta, hogy mi az, amit hazavisz (természetesen csupa olyat, ami már van itthon). Akkor volt még egy jó adag bőgés, amikor kiderült, hogy márpedig a dolgok maradnak, csak ő jön (nem akart jönni, vagy vinni akarta a játékokat), de azért csak betuszkoltuk a kocsiba - ahol persze elaludt, mert a hiszti inkább a fáradtság miatt volt.

Az út hazafelé elég jó volt, Sári is visszaaludt már itthon, úgyhogy várom, hogy ébredjen, és mehessünk szánkózni.