Szerintem Sárinak nincs sok játéka, vagyis van, de a legtöbb kacat - olyan igazán színes, csilivili, méregdrága cuccosra nem nagyon adtunk ki pénzt (nem is tellett - bár ez így azért nem igaz, mert inkább sajnáltuk rá a pénzt, meg őszintén szólva, nem is érdekelték eddig a játékok). Amibe ezidáig érdemes volt invesztálni, az a könyv, és meggyőződésem, hogy azért is ilyen kis okoska, mert azért fejlődik ilyen hihetetlen ütemben a szókincse, mert ennek a gyereknek folyton mesél, vagy dumál valaki.

Szóval lényeg a lényeg, hogy Sári leginkább azzal múlatta az időt, hogy a nagyokat utánozta - de ez így van rendjén, hiszen a gyerek úgy ismeri meg a világot, ha benne él. Ezért is szerintem felesleges formabedobót tanítani a gyereknek, mert végeredményben az egy elvont dolog, egy modell, aminek az ég világon semmi köze a valósághoz - elvégre miért jó, ha megtanulja, hogy a kék háromszöget a háromszög alakú lyukba kell betuszkolni, amikor az egész csak arra szolgál, hogy később beletaláljon a kulcslyukba... akkor miért nem adunk már kapásból kulcsot a kezébe, és engedjük, hogy a zárral babráljon...

Tehát Sári "az életre lett nevelve" - ha a szó klasszikus értelmében játékokkal is játszottunk, akkor is ketten, mert ő egyedül nem rakosgatta a bébipuzzle-t, csak ha valaki asszisztált hozzá. De úgy egy pár hete észrevettük, hogy egyre tovább elvan egyedül is - és játszik. Úgy látszik, a gyerek már csak ilyen, játszik, mert erre teremtetett. Persze, erre is meg kell érni. Most már ott tartunk, hogy beszélget a babákkal, sőt, igazából fegyelmezi is őket... meg persze eteti, mesél nekik, meg csupa olyasmit csinál velük, ami vele is megtörténik. De mással is lefogalalja magát: a játékkonyha például egy órán keresztül is simán leköti a figyelmét. Igaz, ezek még mindig az életből elcsent játékok, mert nyilván még nem játszik kitalált esküvőset a Barbie-kkal, de kezdetnek nem rossz.

Közeledik a második szülinapja, így ajándék tekintetében azt hiszem, most újítanunk kell, és valami "igazi" játékkal kell meglepni Sárit. Igazából egyenlőre fogalmam sincs, mi lenne jó, főleg, mivel az összes "szerepjátékos" játékokra, mint pl. a sima játék-pórszívó is, rá van írva, hogy 3 éves kortól. Tudom, azért, mert vannak lenyelhető részei, de akkor is, milyen (értelmes) játék való egy kétévesnek?