Sári már jó pár napja láztalan, nem is nagyon köhög, a kedve is remek. Az étvágya ugyan szó-szó, de ez mindig is így volt. Az orra nem folyik ugyan, de azért szívjuk neki, napi 2-3-szor, amikor azért jelentős mennyiségű turha jön ki, amiről mindig eszembe jut, hogy valószínűleg sokkal többet kellene szívni az orrocskáját - de egyszerűen annyira tiltakozik, annyira sír közben, hogy egyszerűen nem visz rá minket többször a lélek. Olyan amúgy, mintha fájna neki, utána persze, ha kérdezem, hogy fáj-e, akkor mondja, hogy igen, de ez azért nem releváns vélemény, mert ha elmondom, hogy nem fáj az orrszívás, akkor utána ezt is megismétli... Remélem, nem ment/megy a takony a fülére, mert azt nem bocsátanám meg magamnak.

Mindezek tekintetében Sári holnap megy bölcsibe (a dédivel), anya meg apa pedig munkába (ezt is megértük). A bölcsi miatt izgulunk, bár nem tudom, ki fogja rosszabbul viselni: a Sári vagy a dédi. Valószínűleg amúgy teljesen előről kell kezdeni a beszoktatást, ami végül is olyan szempontból tökmindegy, hogy sem Cs., sem én nem tudunk már részt venni benne, így végül is akármeddig elnyúlhat a dolog.

Egyébként nagyon aggódom Sári miatt. Mert ugyan látszólag jól van, de ami furcsa, hogy teljesen átírta az alvásrendjét. Eddig örültünk, ha 6-ig aludt reggel, és utána délután 2-3 felé sikerült elaltatni - igaz, akkor lenyomott 2,5-3 órát, majd este 9 körül ment aludni. Most szintén 6-fél 7 körül kel, de utána legkésőbb délben úgy beájul, és alszik megállás nélkül 3,5-4 órát, mint még eddig soha. Ezek után este fél 8-kor már saját maga jelzi, hogy menne aludni... Szóval elég fáradékony, emellett tiszta karikás a szeme (bár ez lehet alkati is, Cs. is állandóan úgy néz ki, mintha épp most jött volna le a kokóról), kicsit meg is van neki duzzadva, bár ez is határeset, mert igazából nem lehet megmondani, hogy most be van-e dagadva, vagy csak ez is alkati dolog (a sógornőmnek ilyen duzzadt folyamatosan a szeme). Illetve néha minden ok nélkül piroskás az arca, mintha lázas lenne, pedig nem az, sőt, a bőre is hideg.

Namármost, ezek a tünetek (már ha tünetek) persze borzasztó banálisak, de le sem merem írni, hogy milyen iszonyatos betegségekre illenek még rá... amin persze nagyon beparáztattam magam. Mert persze mindent lehet arra fogni, hogy most volt beteg, és ezért a fáradékonyság, meg a táskás szemecskék, de mi van, ha a könnyelműségünk miatt maradunk le valami sokkal komolyabb időbeli észrevételéről? Nem akarom, hogy hülyének nézzen a gyerekorvos, de inkább legyek hipochonder, mint túl laza. Úgyhogy holnap munka után visszaviszem Sárit a dokihoz, aki remélhetőleg elküld a francba...