Én élvezem a meleget, végre nyár van, de legjobban Sári élvezi. Főleg a vizezést, meg a pucérkodást. Mert amint hazaér a bölcsiből, cibálja le magáról a ruhát és a pelust, és cipőben, ruhátlanul garázdálkodik a lakásban és a kertben. És persze ürít, ahol éri. Pisilni leginkább mindenhova szokott, kakilni pedig a fűbe és a betonra is sikerült már. Szerintem egyenlőre nem igazán érzi, hogy kell neki, vagy nem érdekli, úgyhogy a szobatisztaságot értelmetlen erőltetni.

Tegnap felvette a cipőjét („focicipő”), és azon kívül mást nem volt hajlandó, és így rohangált visítozva a kertben. Jó neki, még nem kötik hülye társadalmi konvenciók, és élvezi a természetes állapot adta szabadságot, ahogy megteremtette a jóisten. Mi meg nadrágban és pólóban izzadva csendben mosolygunk a háttérben, és takarítjuk a gyerek nyomait a fűből, betonról, szőnyegről.

Update: ma majdnem a medencébe eresztette a terméket... ennyit arról, hogy vízbe nem szoktak...