No, hát szerencsére minden a lehető legnagyobb rendben, a baba méretei igazolják a terhességi koromat, szépen látszódtak az ujjacskái, csontocskái, és talán még picit ásítozott is, de mindenesetre folyton izgett-mozgott. Viszont hiába fixíroztuk a fenekét percekig, csak az derült ki, hogy nem látszik semmi. Ami a doki szerint arra utal, hogy bizonyára lány, hiszen ennyi idő ki kellett volna bújni a fütyinek a lábak közül. Ezzel persze kellően elkeserítette Cs.-t, aki azért titkon sokkal jobban örülne egy fiúnak, de ezen már késő gondolkodni, tetszett volna akkor, amikor… ugye.

Így aztán egész lefekvésig a neveken vitatkoztunk, ami azért vicces, mert én azt hittem, hogy a nevekben megállapodtunk már, de kiderült, hogy mégsem, úgyhogy nincs véletlenül valakinek egy utónévkönyve kölcsönbe?

Ja, és a magzatmozgásokat halványan, de már érzékelem.