Csessze meg az időjárás ezt az október végi esős iskolakezdős időt...

----

Sári visszavittem fülészeti kontrollra, kétszer is, mert első alkalommal "elfelejtette" említeni nekem, hogy újra fáj a füle. Mert nagyon be volt tojva egy újabb fülfelszúrástól, amit meg is értek... na mindegy, végül is nincs begyulladva a füle, ellenben az orrmandulája nagyobb, ami elzárja a kivezető utat a dobüregéből, ahol a fölgyűlt szmotyi nyomja a hallócsontocskákat, amitől szurkálhat a füle, és rosszabbul is hallhat. Kezelés: orrspray, orrtisztítás. Kontroll: hallásvizsgálat és dobüregi nyomásmérés. Király

----

Ismerősöktől búcsúzunk grillezés után:
A: Akkor majd legközelebb Ti jöttök át hozzánk, sütök pizzát.
S: Ööööö... Anya, szerintem inkább rendeljünk.

Francba, olyan büszke voltam a pizzámra

----

Sári az évnyitón verset mondott, már hetek óta tanultuk, de valahogy sosem sikerült otthon tökéletesen előadnia, így érthetően nagyon izgult(unk) az ünnepségen. Végül pöpecül ment a dolog, Sári nagyon ügyes volt, én meg menetrendszerint elbőgtem magam. Szóval a lány tehetséges, az anyja meg vállalhatatlan.

Apropó, évnyitó. Korábban is sejtettem, de most beigazolódott: sikerült egy politikailag tökéletesen jobbra kötelezett iskolába íratni a gyereket, ami azért érdekes ideológiai problémákat vet fel -legalább is bennem. Semmi sem áll tőlem ui. távolabb, mint a turulozás, meg "ezeréves múlthoz hű magatartás..." (elismerve ugyan, de kellő kritikával is szemlélve "nemzeti értékeinket"). Mondom mindezt úgy, hogy azért -már csak "választott" családom okán is- elég jól ismerem a határon túli magyarok helyzetét... Igen, tényleg van, ahol Trianonnak jelen időben is van relevanciája... na de: az iskola valami pályázaton nyert pénzt határon túli kirándulásra, amit az igazgatónő ki is emelt a beszédében. A felsősök majd ellátogathatnak Aradra, Temesvárra, Nándorfehérvárra, stb. 

Itt álljunk meg egy kicsit. Ok, Arad, Temesvár magyar városok voltak asszem 1918-ig (meg utána egy kicsit), magyar néven vannak a köztudatban, most is van számottevő magyar lakosságuk, szóval rendben van, hogy így hívjuk őket. Na de Nándorfehérvár (aka magyarul: Belgrád, szerbül: Beograd) 1521. augusztus 29-n (vagyis alig több, mint 493 éve!) nem része semmilyen magyar fennhatóságnak, mi több, Szerbia fővárosa, magyar lakossága elenyésző... ugyan, mi a fenéért nem nevezzük már mai, rendes nevén? Vagy akkor ennyi erővel Isztambul legyen Konstantinápoly, Szombathely Savaria, Buda pedig Aquincum...

Pont az ilyen eszetlenségek miatt vagyunk nevetség tárgyai más országokban... 

És akkor slusszpoénként az igazgatónő Wass Albertet idézett: "Nem szabad idegenként visszatérnünk oda, ahol valamikor otthon voltunk." 

Há' nem t'om. Mert József Attilát, Petőfit, Ady-t, Radnótit (oké, őt mostanában nem) idézni politikailag "semleges" dolog, na de aki egy állami intézmény vezetőjeként Wass Alberttel nyomul, az eléggé leteszi a voksát az egyik oldal mellett. 

Úgyhogy ha Sári 8 év múlva táltosnak akar továbbtanulni, akkor annak meg lesz az oka.