Ma láttam életemben másodszor, és utoljára Esztert.
A temetés előtt felnyitották a koporsót. Benne feküdt a kisbabám teste: csak az arcocskája látszott. Piros volt, de gyönyörű. Sárira hasonlított most is. Kicsit megsimogattam. Aztán engedtem, hogy lezárják a koporsót.
Többet nem tudok írni most erről.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mondtok, amit mondtok