Azt írta ma a horoszkópom, hogy csudajó napom lesz. Hát, mit ne mondjak, ez ám a kihívás...

Amikor Eszter bekopogtatott hozzánk, elkezdtem növeszteni a hajamat. Na jó, igazából már előtte is kacérkodtam a hosszú haj gondolatával, de mivel annyira hullott, mint a hó, így hiába erőlködtem, nem nagyon nőtt meg.

Esztert várva persze simán ment a dolog. Terhesen amúgy is erősebb az ember haja. Mondjuk, az enyém azért nem lett húdeszép, de elment.

Mostanra viszont már nagyon utáltam. Nem tudtam vele semmit kezdeni, nem tetszett, ha összefogtam, az sem, ha kibontottam. Csak Sári miatt nem vágattam le, mert ő mindig nyafogott, ha szóba hoztam a fodrászt.

Aztán tegnap találkoztam J-vel, akinek a szép hosszú szőke haja helyett igazi fiús frizurája lett (és jól áll neki...), és mivel ma volt 1 felesleges órám a kocsira várva, így beugrottam a fodrászhoz. Na, nem lett nagyon rövid, csak olyan, mint volt (úgy 9-10 hónapja).

Gondoltam, ez majd jót fog tenni. Hát, nem tett. Amikor a mama meglátott, közölte, hogy a régi hajam sokkal jobb volt. Mondtam is neki, hogy ő aztán fel tudja vidítani az embert. Azóta már vagy 100X mondta, hogy jó ám a hajam, csak meg kell szokni, de már mindegy.

Nem mintha érdekelne...

(Sári viszont nem verte ki a hisztit a hajam láttán, úgyhogy ezt jó pontnak könyvelem el)