Újra felnyomta a cukromat az ovi. Hiába téptem ugyanis a szám munkaidőben, egy órát a két bamba óvónőnek a múltkor, hiába tették egyértelművé számomra, hogy Sárinak beilleszkedési gondjai vannak, nem túl szociális, és hiába kértem meg őket, hogy akkor esetleg ők is segítség ebben, ha már kistestvére nincs - úgy tűnik, a dolog, mint egy kő, elrepült, majd az óvónők üres fejében leesett, és még most is hallom, ahogy visszhangzik...

A múltkori szülőin ugyanis szóba kerültek a különböző fizetős különfoglalkozások, amelyek ugyan szerintem nagyjából értelmetlenek, de mivel óvodaidőben vannak, így végül is a minimális hozzájáruláson kívül különösebb erőfeszítést nem igényelnek a családoktól. Van itt minden, mint a búcsúban: foci, karate (csak fiúknak! éljen az emancipáció), aprók tánca, balett, és fejlesztő torna (ez utóbbi csak orvosi rendelvényre). Szóval program sok van, de persze hely kevés (mert ez egy gazdag ovi, itt a szülők egymás nyakát törik, hogy a gyerekük különórára járhasson), ezért az ovi kitalálta, hogy csak a nagycsoportosok mehetnek különórára.

Oké, ebbe bele is nyugodnék. Jó, persze, Sári vegyes csoportba jár, így kénytelen szembesülni a ténnyel, hogy vannak nála nagyobbak is, akik mehetnek, de ezt még meg tudom neki magyarázni. Igen ám, de kedden, a tánc napon Anyu megy a gyerekért, és azt látja, hogy a csoportban ott vannak a fiúk és Sári, mert a többi kislány (nagycsoportosok és középsősök vegyesen) elmentek táncolni!

Másnap eléggé felpaprikázva kérdőre vontam az óvónőt. Nem úgy volt, hogy csak a nagycsoportosok mehetnek? Deeee... meg a nagyobb középsősök! De van még Sárin kívül 2 kislány, aki szintén nem mehet. Mi van??? Hozunk egy szabályt, majd addig módosítgatjuk, amíg kizárólag csak az én gyerekemmel csesznek ki? Mert itt nem a tánc a lényeg. Éppenséggel ha annyira akar táncolni, akkor én is el tudom vinni ovi után. Tulajdonképpen nem is hiszek abban, hogy ilyenkor még bármilyen sport, vagy formális mozgás kellene a gyereknek. De itt a közösséghez tartozás a lényeg! Szegény gyerek amúgy is kiközösítettnek érzi magát, és akkor ráadásul innentől kezdve minden kedden azt fogja látni, hogy a csoportból 3 lány kivételével mindenki mehet táncolni? Ezt hogyan magyarázzam meg neki?

Mondtam az óvónőnek, hogy én azt AKAROM, hogy Sári is járhasson táncolni, de úgy érzem, nem ért célba a követelés. Jövő héten a másik, idősebb óvónő lesz a soros reggel, majd megpróbálok azzal is beszélni. A vezető óvónő a harmadik a listámon, de az meg olyan, mint egy karótnyelt kékharisnya, úgyhogy sok reményt nem fűzök a dologhoz.

Egyébként nem érzem magam egy mindenen akadékoskodó, "azéngyerekemaztán"-szülőnek, sőt, még tisztelni is tudnám a pedagógusokat, de hol vannak a mások által emlegetett kedves óvónénik? Vagy én vagyok alkalmatlan arra, hogy kedveljenek, és ezáltal a gyerekemet is? Más oviban ugyanez lenne a helyzet?

Oké, tényleg nem állok le trécselni sem az anyukákkal, sem az óvónőkkel, nem vagyok SZMK-tag, és a szülőin is addig maradok, amíg feltétlenül muszáj. De ettől függetlenül azt hiszem, joggal várom el, hogy a lányomnak pontosan ugyan azok a lehetőségei legyenek, mint a "kedves" anyukák gyerekeinek. Aztán majd eldönti ő, hogy mivel akar élni.