Tegnap átestem életem legrosszabb gyomortükrözésén, pedig ez volt sorrendben a harmadik. Az első kettő sem volt nagy élmény, de ez überelt mindent: nem tudom, miért, de valahogy nem természetes, hogy az ember torkán nyomjanak le egy csövet… Ráadásul össze-vissza harapdáltam a számat, mert a tubus, amire harapni kellett volna, a sok öklendezéstől elcsúszkált, de nem igazíthattam meg, mert az ápolónő lefogott. Azt mondta, ha odanyúlkálok, akkor véletlenül ráharaphatok a műszerre, az meg egy ház ára. Úgyhogy inkább a szám legyen véres.

Mindegy, túl vagyok rajta, és az eredmény mi? Na mi? Rekeszsérv, bmeg. Ha jól számolom, ez az elmúlt fél évben úgy a 6. diagnózis. Mindenesetre állítólag a kismértékű rekeszsérv tolja fel a gyomorszájamat a nyelőcsőbe, ezt láthatta a másik doki Barrett-nek (akit mellesleg ugyanúgy hívnak, mint ezt az orvost). De nyugi, mert nem az, sőt, ezzel tulajdonképpen foglalkozni sem kell, csak szedjem a gyógyszert, mert a gyógyszer mellett a nyelőcsövem nagyon szép, nincsenek felmaródások sem, szóval minden a legnagyobb rendben.

Leszámítva, hogy újra hasmenésem van, már 3-4 napja. Ha már Barrettem nincs (állítólag), akkor legalább egy kis hasmenésem legyen, nem?

Elegem van az orvosokból.

Szerző: anna_over_the_moon  2012.10.31. 09:32 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://sarikittyom.blog.hu/api/trackback/id/tr234880626

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása