Onnantól kezdve, hogy megjelenik a két csík a teszten, egy anya élete csupa lemondás (van, akinek már a teszt előtt is), önmaga állandó hátrahelyezése a prioritási listában. És ez most nem hiszti, csupán a tények. Kezdve azzal, hogy a teszt pillanatától nem lehet inni, bulizni meg nem illik, majd a hízás, fájdalmas szülés, szoptatás, éjszakázás, karrier-feladás, korán kelés, mert a gyereket mindig anya viszi oviba. Legalább is nálunk. Mert így alakult. Mert én könnyebben kelek 6-kor, mint Cs.
Felmerül az emberben a kérdés, hogy mikor jön el a pillanat, amikor egy kicsit az anya is lehet önző. Kötődő nevelés szerint nyilván soha. Ha már gyerekszülésre adtad a fejed, akkor viseld ennek minden következményét. Én viszont soha nem voltam mintaanya (szegény Sári), és tény, hogy igyekeztem mindig is megfelelni a kimondott, vagy kimondatlan elvárásoknak, de a dolgok azért dolgoznak bennem, aminek az eredménye frusztráció, és állandó lelkiismeret-furdalás: hogy nem vagyok (elég) jó anya.
Mert itt van ez az ovi-dolog. Amióta Sári közösségbe jár, ennek menedzselése valahogy az én dolgom lett. Legalább is a reggeli, mert a délutánit Anyu bevállalta. Ez nagy mázli, mert hiába adtam fel a jól fizető, szellemileg kielégítő munkámat egy olyanért, ahol 4-kor kiesik a kezemből a toll, így sem tudnék ¾ 5 előtt az oviba érni – Anyu pedig 3-kor el tudja hozni Sárit. Szóval ez a része le van tudva, na de még így is maradnak a veszekedős-ordibálós-„öltözz már, vagy itthonhagylak!” reggelek, amik már tényleg az idegeimre mentek (Sári meg láthatóan lelki beteg volt már tőlem), főleg úgy, hogy a kiabálások ellenére is minden áldott nap elkéstem. Ezért múlt héten kivertem a hisztit, és közöltem Cs.-vel, hogy akkor most egy hétig ő viszi Sárit, egy hétig én. Még akkor is, ha így nekik fél órával korábban kell kelniük, csak azért, hogy én 20 perccel tovább alhassak. Önzőség lenne? Talán igen. Furdal is az oldalam, de basszus, ma Sári, mint a kisangyal, 6.55-re talpig overállban állt az ajtóban, miközben én nagyon kényelmesen, és nyugodtan kentem fel a sminket, mert tudtam, hogy még reggelit is fogok tudni venni. Igaz, hogy ma azért csak 5 perccel keltem korábban, mint szoktam, de mivel a mai nap ennyire jól ment, holnap valóban fél 7-ig fogok aludni. Ilyen egyszerű vágyaim vannak. A bonyolultabbakon úgysem lehet ilyen könnyen segíteni.
Mondtok, amit mondtok