Kezdem már nagyon unni ezt az iskolaválasztási macerát. Azt hiszem, igaza van Cs.-nek, akinek a falujában volt egy iskola, egy osztály, a tanító néni ismerte mindenkinek a szüleit, nagyszüleit, életkörülményeit, lehetőségeit – "oszt jó napot!". Itt meg mi van? Már négy iskolában jártunk, és még nincs vége. Döntést csak egy esetben tudtunk hozni, azt sem az iskolában látottak alapján, hanem a lehetőségeinket mérlegelve - és a manikűrös információira alapozva – felelősen. Ami kiesett, az a korábban említett két tannyelvű magániskola, mert egyrészt jóval drágább, mint gondoltuk, másrészt (a manikűröstől, akinek oda járt a gyereke) nagyon rosszakat hallottam a gyerekekről és a szülőkről, akik a busás tandíjat kifizetve gyakorlatilag bármit megengedtek maguknak. Mivel Sári elég befolyásolható, így nem szeretném, ha olyan környezetben szocializálódna, ahol a D&G öv egy nyolcévesen olyan, mint az egyenruha, és azért közösítenek ki valakit, mert nincs meg a legújabb Barbie-ja.

Úgyhogy jelenleg három iskola van versenyben, de még egyet szeretnék megnézni.

A gond két dologgal van: rossz helyen lakunk, mert tőlünk minden messze van. Ez persze az első pár évben nem igazi probléma, mivel úgyis hozni-vinni kell a gyereket, de azért azt biztos nem akarja majd, hogy tizennégy éves korában is égessem a barátai előtt. Így azért nem lenne utolsó szempont, hogy a leendő iskola viszonylag könnyen (mondjuk egy busszal) megközelíthető legyen. A másik dolog, amit nem tudok eldönteni, hogy mi a fontosabb: hogy a gyerek egy nyilvánvalóan erős tempót diktáló iskolába, jó képességű osztálytársak közé kerüljön, akik valószínűleg húzzák magukkal, de ahol valószínűleg sosem lesz a legjobb (semmiben sem), vagy vigyem egy „gyengébb” iskolába, ahol viszont deklaráltan arra helyezik a hangsúlyt, hogy a gyerek lehetőleg jól érezze magát, és a saját képességeihez mérten hozza ki magából a maximumot. Én (és Cs. is) kezdek ez utóbbi felé hajlani, ugyanakkor nem tudom, nem ártok-e vele a gyereknek (a mai világban), hogy ha nem egy versenyistállóba küldöm. (Mert az szívás az elején, de később nyilván lesz haszna.)

És akkor még ott van a többi, nem elhanyagolható szempont: nyelvoktatás, hova mennek a barátai, milyen az udvar, a WC (basszus, nem emlékeztem arra, hogy az iskolában ennyire gáz a mellékhelység-helyzet!), és úgy általában, hogyan tetszenek a tanítónénik.

Tegnap amúgy sűrű nap volt, iskolában is voltunk, és a dadogós logopédián nyílt óra és a szülői is volt. A logopédus, aki láthatóan nagyon jól bánik a gyerekekkel, és Sári imád is oda járni (és nem mellesleg, nem dadog), azt mondta a lányomról, hogy nagyon jó képességű, jó személyiségű kislány, nagyon szófogadó, és szinte csüng az ő szavain, úgyhogy a tanítók álma lesz az iskolában, de a dadogása valószínűleg organikus eredetű, ebből kifolyólag nem gyógyítható, csak maximum fejleszthető. Ez azt jelenti, hogy periodikusan vissza fog térni, és azt kell Sárinak megtanulnia, hogy ő ezzel egy kerek egész, semmi szégyellnivalója nincs. Nincs is ezzel semmi gond, ha csak ennyivel megúsztuk ezt az egész koraszületéses kalandot, én már elégedett vagyok. Ami szerintem nagyobb „furcsaság”, és jobban jelez valamit, az Sári ügyetlensége. Azt addig is tudtam, hogy nem egy tornász-alkat, és balerina sem lesz soha, és hogy a baletton bénácska volt, az még csak egy dolog. De hogy a kortársaihoz képest, szabadabb mozgásformákban is mennyire esetlen, az a múltkori iskolai foglalkozáson derült csak ki számomra. Nem is az a baj, hogy nem tudja jól -vagy egyáltalán- megcsinálni a feladatot, hanem inkább az, hogy nem is érti, mit kellene csinálnia. Pl. pókmászásban végigmenni a padon – Sári richtig rákmászásban megy, de inkább csúszik, mert leér a feneke. Vagy a pad alatt átbújni, mint a kígyó: Sárinak folyton elakadt a feneke, de nem azért, mert nem fért át, hanem azért, mert folyton kidugta, és egyszerűen nem jött rá, hogy be kéne húznia, hogy át tudjon csúszni. A végén már két tanító segített neki… Ez amúgy azért volt fura, mert én az ilyenekben nagyon ügyes voltam.

Elmondtam ezt a logopédusnak, aki szerint ez nyilvánvalóan összefügg a beszédhibákkal is. Ő is észrevette Sárin, hogy a kereszt oldalú mozgások (bal kéz-jobb láb) nem mennek neki, belekavarodik, nem érti. Ez állítólag ugyanaz az agyi terület, ami a beszédritmust szabályozza, tehát ennek a fejlesztése indirekt módon visszahat a beszédére. Vagyis egyértelmű, hogy a mozgásával kell valamit kezdeni, annak ellenére, hogy az oviban amúgy nem szűrték ki, mint olyan gyereket, akinek fejlesztő tornára van szüksége. Igaz, az oviban azt sem vették észre, hogy balkezes…

Azt nem tudom, hogy célzottan kell-e ezzel foglalkozni, vagy elég, ha pl. úszni jár, vagy lovagolni, de félek, hogy meg fogja viselni az iskolában a minden napos testnevelés óra…

(Mellékszál, de nem hagyhatom ki: a logopédus, akit ugye szeretnek a gyerekek, egy nagyon furcsa személyiség. 30 éve van a pályán, látszik, hogy szenvedélyesen szereti, amit csinál, keresi az új módszereket, lehetőségeket, egyszóval elhivatott szakember. Nyilván nem tőlem és a többi szülőtől kell visszaigazolást kapnia a sikerességére, mert ő tudja azt pontosan, hogy egy-egy gyerekkel mit lehet elérni, és mit sem. A nő előszeretettel beszél ki amúgy mindenkit a témában tökéletesen érdektelen embereknek – kollégáit, más szülőket és gyerekeket is. Tegnap például 45 percen keresztül mesélte D. esetét (de névvel, lakcímmel, óvodával együtt), aki Sáriék csoportjába járt, de erősen antiszociális volt, így eltanácsolta onnan. Az anyuka persze kiakadt a logopédusra,  ő meg tőlünk, jelen lévő szülőktől várta az önigazolást, hogy jól döntött. És a hülye anyukák ilyenkor mit csinálnak? Hát persze, hogy rohadt okosak és mindenki A, veregeti a logopédus vállát, B, szidja az anyukát, hogy miért nem így-meg-úgy csinálja, foglalkozik többet a gyerekkel, stb. C, „a gyerek nem tehet róla”, de mégiscsak a gyerek a hibás – típusú, soha véget nem érő egymásra licitálós beszélgetésbe kezdenek, totál elviszik a szülőit valamiféle pletyka délutánba, amihez sem időm, sem kedvem nem volt. Úgyhogy 3 és fél óra után úgy döntöttem, hogy lelépek, de nagyon kellemetlenül éreztem magam, hogy akaratom ellenére is részese lettem ennek a kisfiúnak a kibeszélésében. Szerintem ilyet egy szakember – aki amúgy láthatóan jól végzi a dolgát – nem engedhet meg magának.) 

Szerző: anna_over_the_moon  2014.02.12. 09:38 12 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://sarikittyom.blog.hu/api/trackback/id/tr885810654

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Napocska77 2014.02.13. 13:49:13

szia! a beszéd/mozgás dologra a TSMT tornát nem próbáltátok? A kisfiam (igaz Ő hiperaktív de ahhoz egy csomó probléma társul mint ez is) erre jár és nagyon jó pont ezeket a területeket fejleszti, amiket említettél.

kicsinap 2014.02.14. 10:28:14

NA az én lányom is küszködik a tesivel...Pedig ő még nem esett bele a minden napos tesibe. MI jártunk vele az iskola előtti évben ilyen TSMT szerű tornára, én semmilyen változást nem vettem észre rajta. Persze ettől még meg lehet próbálni, vannak alapozó terápiák, ayres meg ilyenek. De szerintem csodákat nem lehet várni. Biciklizni tud?

Amúgy én egyeértelműen a nem versenyistállóra szavazok, semmilyen hátránya nem lesz belőle, ma már lasszóval fogdossák a középiskolák a gyerekeket, annyira nincs gyerek. Csomó helyen még a 6 osztályosba sem jelentkeztek annyian, mint ahány hely van.

Napocska77 2014.02.14. 18:56:47

Kdves kicsinap!
Nekünk bevált a TSMT torna, igaz, csodát nem tett (semmi nem tesz) de mióta a fiam jár sokkal rendezettebb a mozgása, erősebb a fizikuma, ill minden területen fejlődés tapasztalható Nála, ami egy hiper aktív figyelem zavaros gyereknél nagyon jó dolog. Szerintem a gyógytonásztól is függ, a miénk nagyon jó szakember.
Szerintem ezek a tornák pont arra valók, hogy ügyesedjen Velük a gyerek de nyilván mindenki a saját határain belül (az én fiam tudom, hogy sosem lesz zseni meg kitűnő tanuló sem, de, ha 7 évesen mehet majd iskolába, mert képes lesz az órákon megülni, oda figyelni és tanulni, hát én már akkor hálát fogok minden nap adni az égieknek)

kicsinap 2014.02.16. 22:22:09

@Napocska77:
Na nálunk meg az a helyzet, hogy a lányom nagyon okos, kitűnő tanuló, már 5 évesen írt és olvasott, rajzversenyt nyert (finom motorikával sincsen gondja), nagyon kis nyugodt gyerek volt (most is az, csak már kiskamasz, a maga szemtelenségeivel.:-), tehát semmi ilyen gondja nem volt. De méhen belüli tartás következtében izomtónus zavarral született és tortikolisszal. 6 hetes korától tornáztatva volt. MIndenből 5-ös, tesiből 4-es. Ezzel nincsen baj amúgy, néha sajnálom az átélt rossz élmények miatt. Szerintem akiknél más probléma is van, ott tud igazán segíteni. Nálunk csak annyi volt, hogy egy okos, nyugodt gyerek nagyon ügyetlen mozgással.

Napocska77 2014.02.18. 17:02:48

Kicsinap akkor Te szerencsés vagy, h ennyivel megúsztátok hidd el :) főleg ha van több gyerkőcöd és egyikkel sincs ennél nagyobb gond. Nálunk nem ilyen egyszerű az egész, pl. itthon is nagyon sok probléma van Vele :) igazi kis lókötő, tipikus 2 (néha3) emberes gyerek kicsi korától. Az óvodában sem nagyon bírnak Vele. Össze sem lehet egy "normál" gyerekkel hasonlítani de imádjuk, már elfogadtam, hogy ezt a feladatot kaptuk az élettől. Viszont nekünk ezek a fejlesztések segítenek, persze nem lesz annyival jobb a helyzet de ha már picivel én már akkor örülök, mert nagyon kemény és fársztó feladat egy ADHD-s kicsi nevelése (és még nem kamasz nincs illúzióm, majd az lesz az igazi kihívás lehet akkor költözözm majd Floridába vagy visznek a zárt osztályra ehh :D ) nálunk nem tudják az okát, miért van ez Vele. Van egy húga Ő teljesen átlagos gyerkőc.

kicsinap 2014.02.18. 21:36:15

@Napocska77:
Hát az élőkkel szerencsére nincsenek nagy problémák. Az említett lányom és még egy gyerek 2 éves korától szemüveges (na pl. ez sem segíti elő a tornázást). De sajnos Annával van egy közös pontunk, nekem is meghalt 2012-ben az egyik gyerekem. 4 hónapot élt.

Napocska77 2014.02.19. 14:38:50

értem :( annál a világon nincs nehezebb szerintem, a családunkban is történt ilyen tragédia így én is azt mondtam/mondom mindig, aki kérdezi, h nehéz e a hiper gyerekekkel, h ez legyen a leg nagyobb gondunk az életben. Amúgy nekem emggyőzőésem, h ez nem is lenne akkora nagy gond ha ebben az országban normális oktatási rendszer lenne értelmes és tényleg erre a pályára való pedagógusok foglalkoznának a gyerekekkel. Ez jelenleg csak azért probléma mert az óvónők, tanítónők nagy nagy TISZTELET A KIVÉTELNEK de a többség sajnos nem oda valók, ahol vannak. Így viszont nekem kell a gyerekemet mindenfelé vinni, most épp ott tartunk, hogy 3 féle fejlesztésre hordom. Olvasva a blogot pl Sárival sincs az égadta világon szerintem semmi baj, vagy csak nagyon picike esetleg a mozgásával de nem vagyunk egyformák.
A szemüvegesség tuti ront sajnos, mert én is az vagyok és sosem voltam tesiből jó Majd nem lesz élsportoló hanem egytemre megy ha ilyen ügyes a kislányod Neki érdemes tanulni :) Velem az úszás csodákat tett, az egyik legjobb sport a kevésbé ügyes gyerekeknek is siker élményt nyújt(hat) (nyilván nem versenyre kell vinni, csak hetente 2 3 óra) mi is úszunk Alberttel bár nekünk a HRG van előírva az kicsit más :)

kicsinap 2014.02.19. 21:16:01

@Napocska77:
SZegénynek az úszással is rossz élménye volt. Külön edőhöz hordtuk, teljesen alkalmatlan volt arra, hogy csoportosan tanuljon, pont azért, mert neki minden mozgás nehezen megy. AZtán másodikban kötelező úszás volt a suliban, egy szakközépsk. tanuszodájában, ottani, általunk ismeretlen tanárokkal. Akik kintről, a medence széléről dirigáltak (pedig kevesen voltak, eleve kicsi osztály és páran még fel is voltak mentve). A végén a lányomat leosztályozták 2-esre. Még 8 éves sem volt...Teljesen kiborult. Szóval mindent tönkre lehet vágni.

ukka 2014.02.20. 10:05:50

hát a mi véleményünket ismered torna ügyben (alapozó tréning rulez), ami meg a sulit illeti FŐLEG ha nem annyira kiemelkedő képességű, mint Te voltál, akkor mindenképpen az, ahol elfogadják olyannak, amilyen. Én alsóban azt tartom fontosnak, hogy megszeresse a tanulást és ne öljék ki belőle a túlzott elvárásokkal a természetes kíváncsiságot. A húzóerő szerintem inkább gimiben számít, ahova, ha jól fejlett önbizalommal megy, már sokkal jobbak az esélyei. Szerintem nincs annál rosszabb, mint egy olyan környezet, ahol soha nem tudod megugrani a lécet.

ukka 2014.02.20. 10:08:51

Napocska77 - bocs, hogy belekotnyeleskedek, de a hiperaktív gyerkőc étrendjét átnéztétek már ilyen szempontból?

Napocska77 2014.02.21. 09:25:08

Ukka persze átnéztük és oda figyelünk rá a kezdetektől, mindkét gyerekemnél, de ez sajnos nem olyan dolog, ami étrend változtatással megoldható, nyilván, nem kap sok cukrot stb. de a teljes tiltásnak sem vagyok híve. Nála egyébként nem sokat befolyásol az étrend változtatás/változás (nyilván mikor a nagyinál nyaralt akkor lazábbak voltunk, e téren meg nem vagyunk hiperszuper bioszülők így volt alkalmam megfigyelni)

Napocska77 2014.02.21. 09:29:10

@kicsinap: sajnos így van :( főlege egy érzékenyebb kisgyereknél nagyon oda kell figyelni :( sosem értettem, miért mennek az ilyenek pedagógusnak, akikben ennyi oda figyelés, türelem sincs a gyerekek felé és mennyi ilyen van :( pedig néha anynira apró dolgok kellenek hozzá, h OK legyen mniden. Nálunk az úszás Neki nagyon megerőltető pszichésen, mert 1 órán keresztül feladat helyzetben van és igen csak odakell figyelnie de mivel a gyógytornász ott van velük és mindig bíztat, dícsér EZ ELÉG és sokszor hisztivel de azért végig csinálja!
süti beállítások módosítása