Sárival tegnap hazafelé tartottunk balettról, amikor megkérdezte, hogy igaz-e, hogy a kisbaba a lányok p****ján* keresztül születik-e meg. Kicsit váratlanul ért a téma, mert valahogy máshogy képzeltem el az első felvilágosító beszélgetést, nem a latyakban hazafelé araszolva… de ember tervez, Sári meg kérdez, úgyhogy nem volt mit tenni, válaszolni kellett a kérdésre. Elmondtam, hogy tényleg igaz, van ott egy lyuk, amin kibújik a baba. Persze, adódott a kérdés, hogy ő is így született-e. Először nem akartam azzal sokkolni, hogy van olyan, hogy az anyuka hasát felvágják, és úgy szedik ki a babát, de mivel nem akartam hazudni neki, így bevezettem a császármetszés rejtelmeibe is, persze, csak olyan finoman, hogy nehogy megijesszem. De egész lazán vette a dolgot, igaz, a kérdésemre, hogy honnan jött most ez a téma, azt felelte, hogy ő maga találta ki, mert bár korábban nem hitte, hogy a kisbabák a p****n keresztül születnek, de most már elhiszi, és azt is, hogy nem minden baba születik így.

Viszont mivel arra nem tért ki a kérdéseivel, hogy ha ott jön ki a baba, akkor ott is megy-e be, így a gyártási részét nem magyaráztam el a folyamatnak.

Amikor otthon említettem Cs.-nek, hogy mik foglalkoztatják a lányát, teljesen kiakadt, hogy én miért világosítottam föl a gyereket. Szerinte ugyanis ezzel csak megijesztem. Természetesen totál ledöbbentett a reakciója, egyrészt, mert ez egyáltalán nem volt neki ijesztő, másrészt pedig miért kellene gólyával hülyítenem, amikor az igazság a legegyszerűbb. Az oviban meg nyilván beszélnek erről, hiszen honnan máshonnan jött volna a téma most elő? Amúgy ha jól emlékszem, én sem voltam sokkal idősebb, amikor Anyu elolvasta nekünk a Peti, Ida és Picuri c. könyvet, ami emlékeim szerint egy tök jó felvilágosító könyv, sokáig a kedvenc olvasmányom volt (már amikor tudtam olvasni). Mivel a mienk valahova eltűnt, így rögtön meggugliztam, hogy hol lehetne megszerezni, de Cs. ezen is kiakadt, mert szerinte nem kell ezt ráerőltetni a gyerekre, ráérünk erre 10 éves korában.

Szerintem meg akkor kell válaszolni a kérdésekre, amikor azt a gyerek felteszi, és ok, hogy most még csak az output izgatja, de szerintem hamarosan eljön az idő, amikor az input is érdekes lesz neki.

Nem tudom, hány olvasóm van, de érdemes lenne esetleg itt beszélgetést indítani a témáról: ki, mikor, hogyan lett felvilágosítva, és ki, mikor és hogyan tette/tervezi megtenni ezt a gyerekénél. Úgyhogy nyilatkozzatok bátran!

*Szeretném, ha a a p**** szót a google-ba beírva nem az én blogom lenne a találati lista élén, ezért csillagoztam ki, de gondolom, mindenki tudja, mire gondolok.

Szerző: anna_over_the_moon  2013.02.13. 11:51 10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://sarikittyom.blog.hu/api/trackback/id/tr735078258

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Eriberi33 2013.02.13. 19:55:59

Szia!
Elég régóta olvaslak, de eddig csak csendben, nem nagyon tudtam okosat hozzászólni, így inkább hallgattam.
Okosat most se tudok mondani, de szerintem jól tetted, hogy elmondtad Sárinak a lényeget! Ha egy gyerek kérdez, válaszolni kell, és akkor az igazságot, az Ő szintjének, korának megfelelő igazságot! Az én lányom (5 lesz) még nem tette fel ezeket a Nagy Kérdéseket, de már várom :)
Engem amúgy az 5 évvel idősebb unokanővérem világosított fel, mire anyukám úgy gondolta, hogy beszélnünk kellene ezekről a dolgokról, már nem tudott meglepni :)

anna_over_the_moon 2013.02.14. 10:25:12

@Eriberi33:
Szia!
Örülök, hogy hozzászóltál. Remélem, a jövőben több olyan poszt lesz, amihez úgy érzed, hogy tudsz okosat mondani. :-)

Na ez az, én nem akarom megvárni, hogy az oviban iskolában félinformációkat kapjon.
Ismerek én olyat a korosztályomból is, akinek még egyetemista korában is meglehetősen érdekes elképzelései voltak a szexualitásról, mindez azért, mert nem a szülei magyarázták el neki a dolgokat normálisan, tárgyilagosan, hanem az osztálytársak. Akik szintén innen-onnan szedték az infot...

Ráadásul az sem mindegy, hogy Sári tudja, hogy ez a felnőttek játéka... így talán -remélhetőleg sose lesz rá szükség, de mégis- ha bármikor olyan helyzetbe kerülne, hogy valaki így akarja bántani, tudja, hogy mi történik, és tud ellene védekezni.

Altezza 2013.02.14. 11:38:22

Én nem emlékszem arra, hogy valaha is felvilágosítottak volna. De nem is volt rá szükség, magamtól is tudom, hogy a gyerekeket a gólya hozza.

Nálunk még nem volt ez téma, sőt, tudomásom szerint a lányom még a "P" betűs szinonimáját sem ismeri az említett nyílásnak. Ha viszont előjön majd a kérdés, akkor terveim szerint őszinte választ kap majd a gyerek, persze az Ő nyelvére lefordítva, így az első órán biztosan nem lesz szó mondjuk kromoszómákról. :-)
Szerintem az őszinteség a jó megoldás.

kicsinap 2013.02.14. 17:51:06

Nálunk akkor merült fel először komolyan a dolog, amikor Vilmost vártam. Akkor voltak 6,5 4,5 és 3 évesek. Én szépen elmondtam a dolgot, a lányom (a legnagyobb) még azt is megkérdezte, hogy fáj-e, és mondtam, hogy fáj. Nem hinném, hogy ez ijesztés, ha a gyerek kérdez, akkor az igazat kell neki mondani, mindig annyit, amennyi érdekli. A középső megkérdezte azt is, hogy hogy kerül a pocakba, én akkor azt mondtam, hogy anya és apa sejtjének kell találkozni, anya meg apa szorosan összebújnak és úgy. Akkor ezt elfogadták.
Vilmos halála után az akkor már 7 éves lányom viszont jobban érdeklődött, és egy iskolai könyvtárlátogatás alkalmával kihozta magának a kisbaba születik címü Mi micsoda junior könyvet. Persze mire hazaért már ki is olvasta. Meg is ijedtem, mert abban aztán eléggé technikai módon le van írva az egész. De nem ijedt meg, vagy lepődöttt meg, elmagyarázta nekem hogyan lesz a kisbaba és könyörgött, hogy mi is próbáljuk meg apával...

A fiúknak most sem mentünk tovább a keletkezés résznél annál, mint Vilmosnál, a kijövetelnél nálunk is szóba került a császármetszés út is, mert a könyv írta, ettől a nagyobbik fiam kicsit megijedt (nem akarom anya, hogy felvágják a hasadat), de elmondta neki, hogy az nem fáj (hahaha, akkor nem), mert elaltaják az embert és nem érzi (kicsi csúsztatás, de mindegy).

Szerintem 10 év nagyon késő, én 11,5 évesen már menstruáltam 10 évesen bizony már elindultak a testemben a változások. És mivel egyre korábban menstruáltak a nők a családban, a lányom is hamar számíthat rá. Szerintem az szarabb, ott még nem is tartunk a teljes igazságnál, amikor attól ki van, ha 2 mm seb keletkezik az ujján...

kicsinap 2013.02.14. 20:01:52

Ja, egyszer olvastam amúgy egy pszichológus írását is a témáról, ő is azt mondta, hogy a témát nem kell kisgyereknek szóba hozni, de ha kérdez, akkor mindig válaszolni kell, és az ő életkorának megfelelően, de az igazat kell mondani. Szóval én ehhez tartottam magamat.

Morticia83 2013.02.15. 03:54:11

Kb 3 éves lehettem, amikor megkérdeztem anyámtól, hogy hogy készül a gyerek. (hogy hol jön ki, azt már korábban is tudtam, de arra már nem emlékszem, hogy hogyan lett ez tálalva) Anyám kerek-perec megmondta, hogy kinek mit és hova kell tennie ahhoz, hogy kisbabájuk legyen :)
És mivel ilyen totál egyszerűen, természetesen válaszolt, így én is természetesnek vettem a dolgot, egyáltalán nem ijesztőnek, bár azért mindenképp bizarrnak tűnt a dolog.
Kevés dologban értek egyet anyámmal, de ebben igen. Én úgy gondolom, hogy ha egy gyerek kérdez, arra őszintén válaszolni kell. Azt az információt kell megosztani vele, amire kíváncsi volt, nem többet és nem kevesebbet. Mert ha titkolózunk, eltusoljuk a dolgokat, azzal szerintem nagyon rossz beidegződéseket nevelünk a gyerekekbe. Ráadásul, ahogy már írtátok, inkább tőled tudja meg a dolgokat helyesen, minthogy félreinformálják az oviban, később a suliban a társai.
Most nagyon nem értek egyet Cs.-vel. Pont, hogy akkor ijesztenéd meg Sárit, ha nem válaszolnál neki őszintén a kérdésére, akkor lehet, hogy úgy gondolná, hogy ez valami nagyon ijesztő dolog, amiről még beszélni sem szabad.

Morticia83 2013.02.15. 04:06:29

Ja közben eszembe jutott, hogy a nagyon korai felvilágosításomnak megvolt a hátránya is, mert természetesen nem tudtam magamban tartani ezt az érdekes információt, rögtön felhomályosítottam a hasonló korú unokatestvéremet, akinek a szülei nem vették ilyen lazán a dolgokat, hatalmas családi perpatvar kerekedett belőle :)

anna_over_the_moon 2013.02.15. 08:33:38

@kicsinap: Amikor először hallottam a menstruációról (az említett könyvből), az nagyon ijesztő volt, mert írták, hogy fáj tőle az ember hasa. Aztán tiniként persze vártam, meg féltem is, mondjuk, én azt hiszem, 13 körül voltam.

Erről a részéről még mi is csak érintőlegesen beszéltünk, amikor a WC-ben meglátta a kellékeket, és persze rákérdezett.

anna_over_the_moon 2013.02.15. 08:34:52

Úgy látom, nagyjából mindenki velem ért egyet. :-) Odadörgölöm Cs. orra alá :-)

kicsinap 2013.02.15. 11:29:29

@anna_over_the_moon:
Én az első voltam az osztályban, akinek megjött, és nem is értem mi a fenének ennyire korán. De anyukám 12 volt, én 11,5, hát ha szegény lányom már 11 évesen menstruál az mindjárt itt van...
Nekem irtózatos fájdalmas volt. Vagyis 2 évig nem, aztán kezdődtek (állítólag ez tipikus). Mindig az orvosi szobában töltöttem az első nap nagy részét, gyakran kellett injekció, egyszer hánytam és hasmenésem volt, és irtózatosan görcsöltem, és ez egészen a lányom születéséig eltartott. Na most ezt hogyan adjam elő a lányomnak?! Még nem tudom.
süti beállítások módosítása