Először is bréking nyúz 1. Ha már az anyja nem bírt róla egy posztot sem írni (bokros teendői mellett), akkor megírom én: múlt héten megszületett Erik, stílusosan vöröses-szőkés hajjal, gyorsan, problémamentesen. Isten hozott kicsi Erik, nőj nagyra, erősre!

Aztán, ha már születés, akkor... tegnap az egyik aranyhal (Fehérke) bedobta a kulcsot. Anyu vette észre, mert ő vigyázott Sárira, aki taknyos, és ezért otthon maradt. Kihalászta és lehúzta a wc-n, a gyereknek meg nem szólt, mivel úgyis egy csomó hal van, hátha nem veszi észre. Este megnéztem a megmaradt állományt, és igazság szerint én sem vettem észre, hogy hiányozna valamelyik, meg is számoltam őket, és megvolt mind a 10. Kérdeztem is Cs-t, hogy szerinte hány halunk van, és szerinte is 10. Akkor most melyik döglött meg? Kérdezem Anyut, hogy tuti biztos, hogy döglött halat szedett ki az akváriumból, vagy esetleg összekeverte valamivel - na, itt láttam, hogy Anyu kicsit elbizonytalanodott, és kezdődő Alzheimer-kórt vizionált magának, de miután részletes személyleírást adott a tetemről, sőt, meg is tudta nevezni, így kénytelen voltam elfogadni a tényt, hogy nem 10, hanem 11 halunk van. Illetve volt. Mellesleg van még egy, ami elég furán néz ki, meggugliztam a tüneteit, és hát elég rossz a prognózis. A betegség vagy fertőző, vagy nem, de mivel ez már a második áldozat lesz, így azt hiszem, nem kell hozzá haldoktornak lenni, hogy kijelenthessük, hogy járvány van az akváriumban.

Sárinak végül elmondtuk a halálhírt, meg a másik hal (Gülüszemű) gyengélkedéséről is tájékoztattuk, rendesen ki is akadt, de hát ez van, ez az élet rendje. Cs. persze mondta neki rögtön, hogy kap majd új halakat, amin meg én akadtam ki, mert a halak (mint ahogy a többi élőlény sem) nem csereszabatosak.

Ennyit a családi drámáról, jöjjön a praktikum. Voltunk az általam eddig preferált iskolában. Ez az a suli, ahova én is jártam, persze, hogy nagyobbra emlékeztem, de amúgy a hely nem sokat változott. Főleg az utcák mentek össze. Az igazgatónő itt is egy öreg, csúnya kékharisnya, az ilyeneket "nagyon bírom", szóval már elsőre szimpatikus volt. Mondjuk, ppt prezit tartott, lap topról, kivetítővel, a cucc még animálva is volt valamennyire, tehát ezt pozitívumként értékeltem. Maga az előadás ugyan halál unalmas volt, az első 20 dia az uniós pályázatok tükrében fényezte az iskola vezetését, úgyhogy Cs. rendesen ásítozott. Utána a tanrendről esett szó ... háááát, már elsőben napi 5 kötelező órájuk van a gyerekeknek, plusz a választhatók (mint pl. nyelv), és percenként 3X hangzott el a matematika szó, mert az iskola ebben nagyon erős. Az emelt szintű matek mellett még matek szakkör is tágítja a diákok elméjét, és a szünetekben a gyerekek piros pontért oldhatnak meg matek példákat... hogy mikor játszanak, azt nem tudom.

Egyébként a leendő elsős tanító nénik közt ismerősre is bukkantam: az én korabeli napközis tanító nénim is ott volt. Oda is mentem, bemutatkoztam (lánykori néven), és felkiáltott, hogy nehogymá' hogy én vagyok az, a legjobb tanulója evör, és persze, hogy emlékszik, és persze, hogy felveszik ide a lányomat is.

Ami jó hír, csak éppen abban nem vagyok már biztos, hogy akarom, hogy az én kis érzékeny lelkű Sárim egy ilyen versenyistállóba járjon. Ok, van annak előnye, ha erős egy suli, na de biztos ezzel teszek neki jót?

Úgyhogy gyorsan elkezdtem a többi iskolát nézegetni. És itt jön a Bréking nyúz 2. - kiderült, hogy az iskola, amiről azt hittem, hogy a mi körzetünkben van, nem az az iskola (totál rossz honlapot nézegettem, teli van a naptáram rossz dátumokkal). A körzetes iskolát máshogy hívják, úgyhogy újraterveztem a programot. Majd - ha már a honlapján voltam, megnéztem, hogy tuti ez-e a mi körzetünk, és úgy 48 kattintás után kiderült, hogy nem. Szóval nem csak hogy rossz iskolát, de rossz körzetet is néztem. Újabb 50 kattintásba került, hogy kiderítsem, hogy kis városkánkban akkor melyik is a mi körzeti iskolánk, és hát akkor egy harmadik lett az, amit legalább tudok, hogy hol van. Cserébe rohadtul nem esik útba senkinek, és persze már egy csomó ismerkedős programról lemaradtunk. (Ki volt téve az oviban a felhívás, de mivel ez az iskola korábban szóba sem jött, így figyelmen kívül hagytam mindet).

Ellenben az egyik kollégám felhívta a figyelmemet az egyik fizetős, de kéttannyelvű iskolára is, ami abban a körzetben van, amit korábban a mi körzetünknek hittem, 16 fős osztályokkal, és a honlapjuk szerint egész kellemes kis tanrenddel. Hogy erről Cs-t hogyan fogom meggyőzni, aki minden alternatívot élből elutasít, azt nem tudom, de azért egy próbát megér.

Úgyhogy úgy érzem, eseménydús február vár ránk.