Jó'vanna'. El voltam foglalva. Magammal, persze, mert semmi nem mehet simán, és nekem is kell a törődés, amit Cs. csak részegen ért meg, de akkor úgy szorongat, hogy majd' össze roppanok.

Szombaton esküvőn voltunk, az az unokatestvérem ment férjhez, aki csak 11 hónappal volt fiatalabb nálam, ezért folyton együtt voltunk gyerekkorunkban. Jó lagzi lett volna, ha a pincérek nem lusták, ha a vacsora nem 4 órán keresztül tart, és ha én nem kezdek el vérezni közben.

Remegő lábbal menni minden alkalommal WC-re, vérfoltokat keresni a bugyin - aztán meg is találni...

Cs. aztán nagyon benyomott, hazafelé meg is kellett állnom, hogy kiadjon mindent. Lehányta a nadrágját, most majd kell vinni a tisztítóba. Aztán reggel én adtam ki mindent, és már nem véreztem többet.

Program szerint elmentünk a Szigetre, mert Cs. szereti a Faithless-t, én meg szeretem a Szigetet (már '96-ban is voltam kint egy egész hétre, persze, akkor még koránt sem volt ilyen jól felszerelt). Cs. az Auchan-nál állt meg, ahol térdig gázoltunk a szemétben és a bedrogozott tinédzserekben, akik vagy flip-flopot, vagy gumicsizmát viseltek. Cs. kiröhögte a gumicsizmát, aztán rájöttünk, hogy ez az évszázad üzlete - a Szigeten ugyanis akkora volt a sár, hogy konkrétan másban nem is nagyon lehetett közlekedni. Persze, volt ebben egy jó adag "cool"-ság is... és mindenki tök igénytelen, mint ahogy azt celebjeink kifejtették, de én ezzel együtt szeretem a hangulatot, azt, hogy egy kicsit mindenki eldobja az agyát, és carpe diem, meg ilyenek.

Zsének köszönhetően magasabbról nézhettük a koncertet: eszméletlen volt. Nem csak a zene, de ahogy egy ritmusra mozgott a tömeg - és még csak sárosak sem lettünk. (És hogy a pénteki zene se maradjon ki, mint múlt héten, íme egy kis ízelítő:)

Aztán hétfőn vissza a gályába, este megint pánik, újra véres a bugyi. Kedden megint menetrendszerint fél 9-kor megadtam a WC-nek, ami jár, bejelentkeztem az orvoshoz, hogy délután remegő gyomorral feküdjek az ultrahang asztalra. Bugyi le, lábak szét, óvszer és sikosító a szerszámra, majd cupp, és már látom is a kis flekket a képernyőn, ahogy 130-cal dübörög a szivecskéje. Print out, kezembe a kép, hogy apjuk, aki természetesen most sem ért rá, megnézhesse (aztán nem akarta megnézni, nem érdekelte, vagy ilyesmi), minden ok, nem érti, miért vérzek. Ne feküdjek, éljem az életem, egyebet úgysem tehetünk, csak imádkozunk.

Zsan vasárnap megy Rómába, én is mentem volna, de a törpe miatt lemondtam, és megígérte, hogy hoz áldást. Azt nem tudom, kiét, nekem az övé többet érne, mint a pápáé. Bár biztos meg lehet venni pár euróért. (Erről jut eszembe, a Szigeten 10 Ft-ért adtak a rabbik tanácsot. Végül is rá kell játszani a sztereotípiákra.)

Azóta minden rendben van, leszámítva azt, hogy 8 és fél 9 között a WC-nek arccal vagyok, de ennek örülök, hiszen azt jelenti, hogy felébredt a lakóm, és éppen nyújtózkodik. Jó reggelt!