Néha úgy érzem, ennyire még sosem hagytak magamra. Nehéz ezt megmagyarázni, ezért úgyis az lesz, mint mindig – a hormonokra fogjuk, a hangulatváltozásokra, hiszen aki egy hülye számon elbőgi magát, az nem beszámítható... Én meg fekszem az ágyban, forgolódok a kétségeim között (magamban nem hiszek, nem benne...), és hiába hallom a szuszogást magam mellett, néha mintha más bolygón lennénk...
2007.11.12. 11:02
4 komment
Címkék: cs zora
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://sarikittyom.blog.hu/api/trackback/id/tr864579861
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ismeretlen_15787 2007.11.12. 11:31:00
Más okból kifolyólag... de néha én is így érzem magam:(
Ismeretlen_15787 2007.11.12. 11:31:17
Gratula a 20. hetetekhez... Elérkeztél a feléhez... :)
ande · andedrag.freeblog.hu 2007.11.12. 14:50:14
Nem olvassa ő már ezeket a sorokat? S próbáltál vele erről nyíltan beszélni? (Számomra evidens, hogy igen, csak úgy tűnik, mégsem...) Nagyon várom az oldotabb bejegyzéseidet, amik arról szólnak, hogy végre magához tért Cs... Kitartás!
Ismeretlen_44444 2007.11.12. 15:12:23
Sztem nem olvassa egy ideje (nincs ideje) es sajnos nem volt alkalom beszelni rola...
Mondtok, amit mondtok