Hát ez a nap is eljött.

Tegnap volt az utolsó hivatalos munkanapom. Mától táppénzen vagyok.

Fogalmam sincs, hogy mi a szart fogok itthon csinálni az elkövetkezendő 2 hónapban azon felül, hogy hízok, hízok és hízok, megtanulok kötni, vagy ilyesmi, de az biztos, hogy a munkából már annyira elegem volt, hogy az sem zavart volna, ha kirúgnak. A piti kis pozícióharcokat az újcsávóval, a baszogatásokat, jópofizásokat és folyamatos felelősség-áthárítást már egy ideje nem vette be a gyomrom... 

Az újcsávóval amúgy az utolsó előtti nap sikerült összevesznem, mert át akart nekem passzolni egy olyan feladatot, amit eleve nem nekem kellett volna megcsinálnom, másfelől, tekintve, hogy január 30-a este 7 óra volt, talán nem volt prioritás számomra a megoldása. Szóltam is neki, hogy bocsika, de ez nem az én problémám, mire a szokásos kioktatós és fellengzős stílusában leteremtett, hogy de, az enyém, mert 1 évvel ezelőtt még az én kezelésemben volt a dolog (hja, régebben matekházikat is írtam, ennek ellenére a gyerekem matekháziját már nem fogom én írni...). Nos, nem is azon baszódtam fel, amit írt, hanem ahogy írta... fitogtassa a nem létező pozícióját olyanoknak, akiket ez érdekel, és akik ezt beveszik. 

Cs. szerint hagynom kellett volna a fenébe, és nem megcsinálni, amire utasított, alvégre már úgyis csak pár órás munkaviszonyról volt szó, de én arra gondoltam, hogy elegánsabb leszek, és megcsinálom. Így is lett, elkezdtem felgöngyölíteni az ügyet, amelynek folyamán kiderült, hogy kurvára nem én csesztem el, hanem az, akinek átadtam - de amúgy is, az egész probléma pénzügyi következménye egész pontosan 93 Euro volt! Na, ezen még jobban felbaszódtam, mondván, hogy ezért aztán igazán kár volt engem cseszegetnie, úgyhogy megfogalmaztam egy szatirikusan lecseszős levelet, miszerint én jó fej voltam, és megoldottam más sarát, de amúgy az egész ügy túl pitiáner, úgyhogy nekem most nincs se időm, se kedvem ebbe a bagatell vitába belemenni.

Újcsávó nem válaszolt.

Egyébként még hétfőn meetingeltem az egyik partnercéggel, akikkel rengeteget dolgoztam együtt, és amelett, hogy kaptam tőlük virágot, elmondták, hogy nagyon sajnálják, hogy elmegyek, és nem tudják, mi lesz nélkülem... Én amúgy tényleg nem akartam az újcsávót lesajnálni, de azért ez simogatta a lelkemet.

Tegnap aztán megírtam a szokásos búcsúemailt, amire megint egy csomó válasz érkezett, hogy hiányozni fogok, meg ilyenek, és ugyan tisztában vagyok vele, hogy a nagy része csak udvariaskodás (amerikai munkakultúra), de azért volt, ami nagyon jól esett.

Újcsávó amúgy erre sem írt semmit.

Aztán most megyek, leadom a notebook-ot és a telefont - már mindkettő úgy a szívemhez nőtt. Marad a saját kis asztali gépem, meg az ócska kis mobilom (privát számlával), a főzés, gyerekszoba-berendezés, kötögetés, és a szabadság. 

Szerző: anna_over_the_moon  2008.02.01. 10:33 9 komment

Címkék: csipet ceg ujcsavo

A bejegyzés trackback címe:

https://sarikittyom.blog.hu/api/trackback/id/tr674579911

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ande · andedrag.freeblog.hu 2008.02.01. 15:22:37

Szép szabadságot Neked! Élvezd az előnyeit!

Ismeretlen_44444 2008.02.01. 16:44:22

Ez ippeg most ment a Petofin: http://zeneszoveg.hu/lyrics.php?lc=35569

ande · andedrag.freeblog.hu 2008.02.02. 01:41:33

A Petőfi rádió a környezetemben igen ellentmondásos véleményeket szült váltásával. Az említetted szöveghez hasonló kaliberű szövegek miatt én a határozottan-nem-szeretem-az-új-petőfi-rádiót táborhoz tartozom. Mindazonáltal ez a szöveg barátomat, Harveyt juttatja eszembe: http://www.budaorsijatekszin.hu/repertoar/baratom.htm

Ismeretlen_44444 2008.02.02. 17:50:06

Most nem mondod komolyan, hogy "előtte" Te hallgattad a Petőfit? Persze, nem szégyen az, de amennyire én tudom, kb. 0.5% volt a hallgatottsága és az is főleg a 60+-ból, akiknek ott volt a Kossuth és a Bartók már amúgy is, tehát maga a tény, hogy a Petőfi nem Mozart darabokat játszik, szerintem nem egy nagy érvágás ennek a közönségnek, ellenben létrehoztak a 20-30-asoknak végre egy nem kereskedelmi rádiót - szóval én pedig határozottan az örülők táborába tartozom. Ettől még van pár szám, ami nekem sem tetszik - de mondjuk a Danubius-Sláger-Juventus-Rádió 1 förmedvények közelébe se jut a mennyiség...

ande · andedrag.freeblog.hu 2008.02.03. 12:20:43

Nem halgattam gyakran rádiót sosem, de édeséknél legtöbbször Petőfi ment. Örülök, hogy van még egy rádió a 20-as, 30-as korosztálynak a többi párszáz mellé... Azért jó ez az új Petőfi, mert szemmel láthatóan és füllel hallhatóan sok embert megfogott, ami mindenképpen pozitív, tekintve, hogy nem droggal s hasonlókkal érték ezt el. Ízlések és pofonok - nekem ettől még nem tetszik, és legkevésbé sem gondolom, hogy kultúrát közvetít, de nyilván ezt is másképp gondolhatnám, ha többet hallgatnám - vagyis jobban megismerném.

Ismeretlen_44444 2008.02.03. 14:38:20

A zene szerintem kultúra. Zenét játszanak (nincs semmi duma), ezért kultúrát sugároz. Hogy mi a kultúra, az egy borzasztó relatív fogalom, aminek megítélésére sem én, sem te nem vagyunk jogosultak :-) Na mindegy, nem kell nekem a rádiót megvédeni, de tény, hogy most többen hallgattják, mint régen. Füllel szavaztak. Demokratikus, szerintem.

Ursula 2008.02.03. 15:20:10

ízlésformálás, vagy csupán tömegigény kiszolgálás a közszolgálatiság felelőssége, hát igen, jó kérdés én hallgattam a régi Petőfit, what a freak

ande · andedrag.freeblog.hu 2008.02.19. 16:35:39

http://konzervatorium.blog.hu/2007/12/13/miert_kellett_nekunk_egy_allami_keresked

Ismeretlen_44444 2008.02.19. 17:05:11

Ezt akár én is írhattam volna - de nem én írtam. Épp tegnap gondoltam rá(d), amikor már egymilliószor ment le egy magyar szám (címét, előadóját nem tudom, de a refrén: Áj giv máj blád for jú) - és onnan tudom, hogy magyar, hogy olyan iszonytató akcentusa van a srácnak, aki énekel, hogy még nekem is fáj. Szóval akkor kicsit felhúztam magam, és átkapcsoltam a winampra. Az sem változatos, de legalább én döntöm el, hogy nem az. Egyébként a kulturás műsor a Petőfin tényleg istenkirály - nem jut eszembe, mikor megy, de a honlapon biztos fent van.
süti beállítások módosítása