Sári úgy délelőtt 11 óta nem aludt normálisan, maximum fél órácskákra szenderedett el, a fennmaradó időben pedig vagy ordított, vagy a mellemen lógott. Semmi mással nem tudtam lecsillapítani, csak a cicivel, pedig tényleg mindent megpróbáltam.

Fél 4-kor ebédeltem úgy, hogy Sári végig ordított, majd fél 7-ig (fürdetésig) hurcolásztam, szoptattam, hurcolásztam és ismét szoptattam, miközben ő elbóbiskolt, felébredt, bőgött, szopizott, ésígytovább. Fürdetés után ismét szopizás kimerülésig, amikor is gondoltam, csak letehetem már, erre most hallom, hogy hol felsír, hol visszaalszik.

Szörnyű, hogy nem tudom, mi a baja, és hogyan tudnék segíteni, de őszintén szólva ki is készít.

Majdnem leejtettem a tányért, annyira elfáradt a vállam a folyamatos hurcolászástól.

Aztán azok a ritka pillanatok, amikor elaludt a mellkasomon, és éreztem, ahogy szuszog, kárpótoltak mindenért.

Hülye idő.