Sári most már elég nagy (2 hónapos), hogy mindenféle tapasztalásra tegyen szert a világban, és én, a gondos anya nem vagyok rest mutogani neki a dolgokat.

Az első ilyen a séta. Ezt Sárikittyom rendszerint végigaludta, legalább is pisis egy hónapos koráig, most már viszont egyre többször van fent - köszönhetően a doppingszernek is, persze. Nem állítom, hogy élvezné a toligálást, pedig nekem azt mondták a tapasztaltak, hogy a babák imádnak a levegőn. Nos, Sári asszem azt imádja, ha akármelyik pillanatban cicire kerülhet, és mivel azt már érti, hogy ez az utcán nem feltétlenül lehetséges, ezért azt akkor sem szereti, ha esetleg nem is akar cicin lenni. Ezért használ anya cumit, amit a gyermek nagy élvezettel szív - de csak és kizárólag kint. Nos, ebben ugye még mindig nincs semmi élmény, de én, a gondos anya gondoltam megmutogatom porontyomnak a világ csodáit, mint pl. a fákat. Azt hallottam ugyanis (a tapasztaltabbaktól), hogy a babák imádják a faleveleket nézegetni. Ezért egy kellően alacsony fa alá toltam a kocsit, napellenző le, fa susog, mozog, mondom, ez istenkirály, de az addig békésen cuppogó Sáribaba úgy elkezdett ordítani, hogy szemlesütve rohantam vele hazáig. Az én gyerekem nem szereti a fákat. Nem lesz környezetvédő...

Aztán voltunk csomószor kirándulni: először a Hajógyári-szigeten, mert mondom, itt nincsenek sokan, és majd merek szoptatni, ha úgy adódik. Marha sokan voltak, és Sári végig durmolta a dolgot, úgyhogy nem szoptattam. Sejtettem azonban, hogy elkerülhetetlen lesz a dolog, és amikor a minap a Dunánál jártunk, kénytelen voltam előkapni a cicit, és betömni vele ordító gyermekem száját. Aztán mindjárt másnap megint a Dunánál ismételtem a szitut, és rá kellett jönnöm, hogy a, nincs ennél egyszerűbb módja az evésnek b, az emberek nagy része diszkréten félrenézett, de amúgy is eltakartam magam egy pelenkával c, Sári szopikálás közben/után úgy bealudt, mint a tök, vagyis egy élmény volt a séta. Legalább is anyának...

Az élménygyártás és tapasztalás legfrankóbb módja azért mégiscsak a játék. Dolgokra fixálni már 4-5 hetesen is tudott, de addig nagyon semmi nem kötötte le a figyelmét (kivéve, ha hurcolásztuk a popóját jobbra-balra), de most már kifejezetten érdeklődik a színes bigyuszok iránt. Mostanában kezdte felfedezni a kiságy fölé szerelt forgó micsodát, illetve felfedezné, ha töltene releváns mennyiségű időt a kiságyban. És mivel van szuper játszószőnyege (dédi varrta, vizilót mintáz és nagyon színes), ezért muszáj volt venni neki olyan játékot, amit fölé lehet tenni, és lehet vele csörögni-zörögni, ütögetni, ilyenek. Mivel épp otthon voltunk, amikor megszállt az ihlet, megvettem a lehető leggagyibb ilyen játékot a Profiban, és Sári imádta. Na, mondom, itthonra is kell egy, ezért szalasztottam Cs.-t, hogy hozzon valamit. Ő - mondván, hogy nem sajnálja a lányától, megvett egy borzasztó drágát, ami elég érdekes, mert egy felfújható alagútra kell valami anyagot húzni, ami kívül színes, belül egyszínű, és két darab cucc lóg le róla, és abból csak az egyik csörög, a másik csak egy plüss izé. Ugyan Sári fölé tettem, de őt vagy nem érdekelte, vagy félt alatta, mert sírni kezdett. Ezért a csörgő izét leszereltem róla, és most szinglibe funkcionál. Így viszont imádja a mazsola, mert percekig elnézegeti, ahogy rázom neki, és nagyokat vigyorog közben.

Aztán anyu kukázott a vaterán egy kézségfejlesztő játékot, amire az volt írva, hogy 12+, de szerintem nagyon debil lehet az az egyéves, akit ez a játék leköt... mindenesetre Sárinak bejön. Annyi a hátránya csupán, hogy nekem kell kezelnem a gombokat rajta, mert érthető módon a Mutyurka még nem tudja kordinálni a kezeit - bár már szemlátomást nagyon gyúr rá - köszönhetően ezeknek a kütyüknek is.

Van még egy kejfeljancsink, amiről azt hallottam, hogy Hungarikum, aztán megnéztem, és made in China, szóval erről ennyit.

Végére hagytam az abszolút kedvencet, a Lódarazsat. A Lódarázs tulajdonképpen egy sárga plüss zenélő micsoda, de mivel nem tudtunk megegyezni abban, hogy mit szimbolizál (méhecskét-e vagy vizilovat) ezért maradt a Lódarázs. Sári imádja, a legjobb haverja, ha zümmögök és a feje fölött lóbálom, esetleg eresztem belőle a zenét, akkor ezzel hosszú percekig elvan. Nekem mondjuk baromi unalmas, de gyermekem testi-lelki fejlődéséért mindent, ugyebár.

Mértem az időt: ma már 45 percet egyhuzamban eljátszottunk, és csak akkor kellett felnyalábolnom, amikor már nagyon álmos volt. Egy hátránya van a játéknak: én is kellek hozzá. Mikor találja már meg ez a gyerek a kezét?

Egyébiránt voltunk kontrollon az alváslaborban, ahol megállapították, hogy javultunk, ezért most 2 hétig csak fél adagban kell kapnia drogot, és csak utána lehet elhagyni. Kérdeztem, akkor felírják-e a fél adagot, jelenleg ugyanis az egész adag por van kiporciózva kis tasakokba, de azt mondták, felezzem el én. Úgyhogy most mint a drogosok adagolom a kis utcácskákat bankkártyával, és öntöm bele az anyatejbe, majd a lányom szájába. Menő...